Újratervezés

Simon elkerekedett szemmel nézett maga elé. Néhány pamutfehérnemű feküdt szanaszét a padlón, a felesége ruhái. Abból a dobozból estek ki, amit véletlenül lerántott egy alá szorult dossziéval. A színes ruhadarabok között hevert ez az izé a földön. Még visszhangzik fülében az a halk koppanás. Lehajolt érte és felvette. Méretes rózsaszín vibrátort tart az ujjai között. Szinte megszédülve tapogatta ki az ágy sarkát, hogy leüljön. El sem tudta képzelni, hogy az ő visszafogott, szerény, átlagos, mindig elfoglalt asszonyának ilyen játékszere van. Azt sem, hogy mikor lenne alkalma használni. Annyira nem illett a képbe ez a segédeszköz, hogy lassan meggyőzte magát arról, hogy nem lehet az asszonyé. Talán valamelyik barátnőjét akarja megviccelni vele.. Születésnap, leánybúcsú. Csak ez lehet! Tiszta sor, nem volt ideje becsomagolni, gyerekek, férj előtt csak nem vehette elő.
Akármennyire próbált, nem tudott napirendre térni a talált tárgy fölött. Szégyenszemre már feltúrta a felesége holmijait, átbogarászta a számítógépet, receptek, divatos ruhák, smink, gyereknevelési rovatok. Már-már rosszul érezte magát attól, amit csinál. Kikapcsolta a gépet és főzött egy kávét, tett-vett, de képtelen volt kiverni a dolgot a fejéből. Visszaült a géphez és letöltött rá egy kémprogramot. Épp akkor áramtalanított, mikor hazaért az asszony a gyerekekkel. Kissé meglepődött, hogy a férje már otthon van, de nem látszott rajta különösebb izgalom. Nem úgy tűnt, mintha titkai lennének. Simon viszont belül marcangolta magát és néha már úgy érezte, mosolyogva megkérdezi, mi a helyzet ezzel a dologgal a kis dobozkában, s talán egy jót nevetnének is a félreértésen, aztán mégsem volt hozzá mersze. Egész este titkon figyelte a szeme sarkából a vacsora alatt, ahogy mosogatott, rendezte a gyerekeket. Tusolás után befeküdt az ágyba, hátat fordított és nyugodt szuszogással elaludt. Simon gyötrődött közben. Azon tanakodott, hogy hozzábújik puha bőréhez és addig simogatja, míg felé nem fordul és magáévá teheti. Közben attól félt, hogy nem tudná tartani a száját és kibukna szégyenteljes kutakodása.
Nyugodt életük van. Hetente, kéthetente közelednek egymáshoz, nagyjából ugyanaz a koreográfia és mindkettejüknek jó. De mi van, ha mégsem? Emlékszik rá, hogy kérdezte már a nőt, hogy szeretne-e valami mást, valami újat, de nemleges választ kapott és egy idő után belekényelmesedtek a mindennapokba. Értetlenül áll a dolog előtt, nem is aludt valami jól.