Stacy 3. rész

Lementem reggelizni, nem tudva, hogy Stacy hogyan fog reagálni. Tegnap reggel azt hittem, hogy össze vagyok zavarodva, de ma rosszabbul voltam. Ezúttal hozzám jött, és ő kezdeményezte a szexet. Akkor miért rohant el könnyek között?

Most már tudtam, hogy több szempontból is szeretem őt, de mostanra semmit sem bántam meg. Nem, ez nem igaz. Azt hiszem, amit megbántam, az volt, hogy Stacy tizennyolc éves koráig tartott, mire elkezdtünk egymással kijönni. Úgy éreztem, elpazaroltuk azokat az éveket, hogy egymás idegeire mentünk, amikor közel is állhattunk volna egymáshoz.

Félelmem megszűnt, amikor beléptem a konyhába, Egyedül találtam anyut. Elmosogatott, miközben a kajámat készítette a serpenyőben.

– Hol van a ? – próbáltam normálisan kérdezni

Abbahagyta a mosogatást és zavartan ráncolta a homlokát. – Csütörtök van!

Ah! Elfelejtettem! Csütörtök reggelente Stacy tornagyakorlatra ment az egyetem előtt. Apa és ő általában jóval azelőtt eltűntek, hogy fel kellett volna kelnem. Vállat vonva lerogytam a székembe, miközben anya megtörölte a kezét, és elkezdte összeállítani a reggelimet.

– Jól vagy, Drágám? – kérdezte aggódva.

– Mi van?

Ettől elmosolyodott.

– Az egyetemi éveidben, és még reggelente is megmaradt a neandervölgyi ember társalgási képességed.

– Mi az? Motyogtam, megzavart gondolataim nem fogták fel azt, amivel ugratott.

Elém tette a kajámat, megsimogatta a fejemet.

– Hát legalább variálod a reggeli morgást. Tudnál erre válaszolni egy "Hmm"-mel? "

– Sajnálom – sóhajtottam. – Reggel van, anya.

Kedvesen simogatta a vállamat, és reggeli puszimat az arcomra kaptam.

– Ez jobb. Üdv a huszonegyedik században, Jack.

– Alig várod a hétvégét apával? – kérdeztem, próbálva elvonni a tekintetemet a szemközti üres székről.

Hátradőlt a konyhaasztalra, és a mellén összefonta a karját.

– Persze. Egy szép szálloda, szobaszerviz, romantikus vacsorák kettesben, nincsenek acsarkodó gyerekeim, néhány szexi fehérnemű és egy-két üveg bor. Miért ne várnám?

Majd meg fulladtam a sültszalonnától, amikor a szexi fehérneműs anyám gondolata villant az agyamba. Mi a fene van velem? Csak tegnap reggel voltak képek Stacyről a piros csipkében. De ez, ezúttal nem én hibám volt.

– Ez khm... Szép – mondtam mikor végre levegőhöz jutottam.

A szeme csillogott, ahogy nevetett a problémámtól.