Keserédes küldetés

Nicky teljesen tanácstalanul és nem mellesleg csupán fekete, selyem-csipke alsóneműben, harisnyában és tűsarkú szandálban szobrozott a gardróbszekrény előtt. Mit kellene felvenni ahhoz, hogy sikerüljön elcsábítani egy több száz éves halhatatlant és még a megöléséhez szükséges fegyverről is elvonja a figyelmet?
Végül egy egyszerű, fekete kisestélyi mellett döntött, ami teljesen szabadon hagyta a hátát, egészen a fenekéig. A nyakban megkötős, bűnös kelme elöl, szolid dekoltázzsal rendelkezett. Lazán aláhulló anyagból készült, ami deréktájon szűkült. Szinte ráolvadt a csípőjére, a fenekére és hosszú, kecses combja közepéig ért.
Nicky tett pár lépést, hogy meggyőződjön róla, tud mozogni a feszes cuccban. Meglepően kényelmesnek bizonyult. Még ahhoz képest is, hogy a felső rész anyaga kicsit talán dörzsölte melltartó nélküli kebleit. De ez inkább izgatóan hatott az érzékeire, mint kellemetlenül. Teljesen be volt pörögve az ereiben száguldó adrenalintól.
Pályafutása első önálló bevetése. Visszagondolva a Mentorával folytatott beszélgetésre, megborzongott. A várakozástól bőre lúdbőrözött.
Két nappal ezelőtt történt a dolog. A Mentor az irodájába hívatta.
– Üdvözöllek Nicoleta – szólt ő, miután Nicky belépett a helyiségbe és tisztelettudóan köszönt. – Gyere, foglalj helyet. Feladatom van a számodra.
A lány teljesítette a kérést, közben a gyomra fel-le liftezett az idegességtől. A Mentora megragadott egy vékony, sárga dossziét az íróasztalról, majd megkerülte azt, csípőjével nekitámaszkodott a keményfa élének és átnyújtotta Nickynek az iratokat. A lány enyhén remegő kézzel nyúlt utána, közben kérdő tekintettel nézett fel a fölé magasodó, középkorú nőre.
A Mentora az ötvenes évei közepén járhatott, ennek ellenére még mindig szikrázóan gyönyörű jelenség volt. Kifinomult és ízlésesen elegáns. Halálos. Egyike volt a Halhatatlanok Inkvizí-torai szervezet leghatékonyabb embereinek.
A feladatuk a halhatatlanok életének megrendszabályozása, illetve ha szükséges, a likvidálásuk. Mert hiába halhatatlanok, megölhetetlenek, azért nem voltak.
És hogy miért emberek végezték ezt a feladatot? Mert két halhatatlan összecsapásából olyan energiák tudtak felszabadulni, ami felért egy kisebbfajta atombombával. Ezen kívül, ha az egyik közülük meghalt, a másik akaratlanul átvette az erejét.