Csak az idő múlik 8. rész

Már ruhában jött vissza. Fizettem a megkezdett órát.

– Ha... Számom 24 órában él... – megcsókolt pedig én még gecis voltam.

Ezen alkalomtól hetente hívtam. Sokat grátiszban beszélgettünk. Felesége, négy gyereke van. Felesége takarít, ő próbálta a testéből fenntartani a családot. Ráébredt kiöregedett, se az idős cukor dediknek, se a fiataloknak már nem kell. Mindenkinek a fiatal fasz kell. Nekem jó volt heti szinten, kivétel mikor apa nálam volt. Jól működött ez a dugunk, fizetek és ennyi. Nekem kényelmes volt, megbírtam fizetni, egy év után neki már nem volt és nem is kellett több kuncsaft. Betettem biztiőrnek amiért hálás volt. Közben Karesz is egyedül maradt, a felesége hosszú szenvedés után elköltözött e világról. Mindkettőnknek már csak apa maradt családi vonalon. Én a munka megszállottja lettem. Nem tudtam se magamnak, sem az ismerősöknek válaszolni miért nem inkább utazom, kapcsolódok ki? Napi 12-14 óra munka, szabadnapot csak a testi örömeim kielégítésére vettem ki és ha apa nálam volt. Egy nyár eleji hajnalon nem az ébresztő költött, hanem Karesz telefonált. Apa az éjjel meghalt. Nem gondolkodtam. Pár tisztálkodási dolog, telefon, bank kártya és már pattantam is a kis cliómba. Karesz a vállamon zokogott. Nehezen vigasztaltam meg, én nem rogyhattam meg. A munkahelyemen bebizonyosodott a számomra szomorú hír, nélkülem is zökkenőmentesen mennek a dogok. Apa kérése felém is az volt hamvait Mátraverebélyesen, Szentkútnál a Márai forrásnál szórjuk szét. Csak ketten tiszteletben tartva kérését tettük meg. Szinte mindent elrendeztünk kivétel a hagyatékit. Karesz kért pár napot maradjak még, neki idő kell, hogy megszokja a helyzetet és nem az akarja megbeszélni dolgait, jövőjét. Eldől gondolatom leszarom, mikor én voltam bajban velem sem foglalkozott senki, de az áldott jó szívem azt diktálta maradjak még 1-2 napot. Kicsit összerámolok, élhető körülményeket hagyok és megpróbálom kirángatni az önsajnálatából.

Reggel szokás szerint korán keltem, Karesz viszont mozdonyvezetői, korengedményes nyugdíjasok életét élve szeretett volna sokáig aludni. Nem tudott. Előbb próbáltam rendet tenni, port törölni, majd porszívózás. Erre csoszogott ki klott gatyájában.

– Veled is csak többen vagyunk. Apa mit szó... – ekkor döbbent rá mi is a valóság. Fej lecsapva ment a konyhába. Mentem utána. A kávét hidegen szürcsölte az ablakban a semmibe bámulva.