A növendék

A zárdának az egyik félre eső végében lévő, apró szobácskájába került elszállásolásra a fiatal lány. Az első vagy második este a cella ablaka felől meghallotta, hogy kívül a csontig hatoló hidegben egy fiú nyöszörög az ablaka alatt. A fiú a zárda külső fala és a szobácska egyetlen apró ablaka alatt nőtt fa között próbált valami melegebb helyre behúzódni. A kis ablakon kitekintve, a puszta földön fedezte fel a lány az összekuporodott vacogó fiú alakját.
A külső palettákat óvatosan kitárva odasuttogta a fiúnak: – Hát te meg mit csinálsz ott lenn? ”
A fiú felpillantott a lányra, – „Kérem nővér, hadd pihenjek itt még egy keveset, nem okozok senkinek ezzel semmi bajt. ”
A lány látta, hogy a fiú ruházata nagyon kevés a kinti hideghez, ezért így szólt: „Fiú, ha sokáig ott maradsz, meg fogsz fagyni. Nincs hová menned? ”
– „Nincs, nővérem. ”
– „Nos, rendben. Ha fel tudsz mászni a fára, akkor be tudsz jönni ide, de csak erre az egy éjszakára. ”
A fiú felugrott a fára és gyorsam bemászott az ablakon. – „Oh, köszönöm Nővér! ”
– „Ssshh... ” – csendesítette a fiút a lány, – „Senki sem tudhatja, hogy itt vagy és a reggeli imádság előtt mindenképpen el kell innen menned. ”
– „Ígérem, elmegyek. ” – suttogta a fiú.
– „Ott lefekhetsz a padlóra. ”
Elgyötört tekintettel nézett a fiú a lányra miközben összegömbölyödve próbált a padlón valahogy elhelyezkedni. – „Köszönöm Nővérem, jó éjszakát Nővérem! ”
A növendék a fekhelyéhez sétált. Lefeküdve, a földön fekvő, reszkető testet figyelte. A csupasz padlón fekvő alak, remegő ajkakkal megszólalt, – kér.. Kérhetnék egy pokrócot, Nővérem? ”
– „Takaróból csak ez az egyetlen van nekem. ” – suttogta a lány.
– „Megosztanád azt az egyet veled, Nővér? ”
A növendék végig simította a takarót magán. Igazság szerint neki is alig adott valami meleget. Ekkor rádöbbent, hogy a cellája padlója szinte csak egy nagyon kicsivel volt jobb, mint a kinti föld, ahonnan percekkel korábban becitálta a fiút.
– „Nos, rendben, ” – mondta a lány – „jöjj ide, Fiú! ”. A fölről nagy nehezen feltápászkodva az ágyhoz lépett a fiú. A lány megállította őt. – „Várj..., azok a földes ruhadarabok összekoszolják az ágyneműt. Vedd le őket és öltsd magadra azokból a hálóruhákból egyet, amit ott találsz abban a fali szekrényben. ”