80-as évek 1. rész

Utolsó éves egyetemista koromban, már megint kitört a téli vizsgaidőszak. Beraktam egy laza vizsgát még karácsony előttre, a legnehezebbet a két ünnep közé és egyben kiszámoltam hogy abból mikor mehetek utóvizsgázni. A január meg majd csak lesz valahogy. Karácsonyra meg úgyis hazamegyek, mert kiürül a koli, akkoriban éppen barátnőm sem volt, vannak ilyen időszakok az ember életében.

Vizsgát tisztességesen megünnepeltük, a koli folyosóján még hajnali háromkor is énekeltünk... Másnap nyomás haza, mert nem akartam az utolsó nap a nyomorban utazni. A vonaton is aludtam egy kicsit, az előző éjszaka után nagyon rám fért.

Odahaza a fater volt otthon, szia fiam-mi újság-levizsgáztam... Anya? Az évvégi kávézáson van.. Jaaa. Az iskolában ahol tanított volt olyan hat-hét kolléganő akik összetartozónak vallották magukat, és az utolsó héten mindig elmentek egy ilyen délutáni/kora esti közös kávézásra, ez évek óta fix program volt.

Amúgy nem voltam már akkoriban annyira szoros kapcsolatban velük, már az első évfolyam alatt megegyeztünk a csoporttársakkal hogy a harmonikus szülő-gyerek kapcsolat egyik alapköve az, hogy a szülő minél kevesebbet tudjon arról, amit mi a csorda művelünk Pesten, kiszabadulva a szülői felügyelet alól. Végül is, nekik is megvan a maguk baja, szerencsére most már pénzelniük sem kellett, mert kaptam az ösztöndíjat, demonstrátor is voltam, meg beestek kisebb-nagyobb hórukk munkák, már nem függtem a szülői apanázstól.

Kipakoltam, elővettem ugyan a következő vizsga jegyzeteit, de azért tanulni még nem ahhoz túl másnapos voltam, dumáltunk a faterral, közben ment a tévé, kellemesen unalmas családi este kezdett kialakulni. Megállt a taxi a ház előtt, a fater vigyorgott egyet, hogy megjött anyád, de aztán nem meglepődni rajta! Nagyon nem értetem, de majd csak lesz belőle valami. Lett is, mert bejött a nappaliba egy nő, aki úgy nézett ki mint anyu. De valami bombázó... Puszi-puszi, éreztem a leheletén hogy nem csak kávé volt ám ott, de még mindig szedegettem össze az államat a padlóról, hogy mi lett anyuval? Egy kedves-rendes tanárnéni volt amikor utoljára nyáron láttam, most meg egy dögös nő tipeg be ide. Fater aztán elmondta hogy az a munkája aminek a számításaiba nyáron én is besegítettem az befejeződött, és a gyár vezetősége valami véletlen folytán hozzájuk vágott egy csomó pénzt.