Első állásom története 7. rész

Reggel viszonylag könnyen ébredtem a telefonom ébresztésére. Testemben azért még éreztem a tegnap esti parti fáradtságát. Jó forró vízzel lezuhanyoztam, majd hidegre állítva a zuhanyt, végig csapattam a testem a kiáramló hideg vízzel. Mondhatom ettől teljesen felébredtem. Gyorsan összekapkodtam magam, és lesiettem reggelizni, hiszen ma van a váltás, s mivel Gyuszi, a gondnok csak valamikor délután érkezik vissza, nekem kell ebben részt vállalni, és ellenőrizni, hogy minden simán menjen. Arra is figyelnem kellett, hogy mindenki 10 óráig elhagyja a szobát, s a takarító lányok teljesen rendbe tegyék, hiszen kettőtől már jönnek az újak. Közben a vendégek is megérkeztek a reggeliző helyre, és a biztonság kedvéért figyelmeztettem őket a szobák pontos elhagyására. Egyben el is búcsúztam tőlük, remélve, hogy az itt töltött két hét alatt jól érezték magukat. Kimentem a recepcióra, ahol elkértem az érkezők névsorát, amin már mindenkinek a szobaszáma is ott volt. Majdnem telt házunk lesz, csak két szoba marad egyelőre üresen, de akár ide is érkezhet majd vendég. Megkérdeztem a recepcióst kell-e majd segítség, de mondta, hogy nem, mert az érkezők adatait előre megkapták a beutaló részlegtől, s a bejelentőlapok már ki vannak állítva, csak alá kell majd a beutaltaknak írni. Mondta, hogy régóta van itt, megvan a rutinja ennek a lebonyolítására. Elmentem a presszóba, kértem a szokásos kávémat, és hogy biztosan jó kedvem legyen, egy Martinit is. Éppen a Martinit kortyoltam, amikor megjelent a tegnapi 4 fiú, jöttek elbúcsúzni, és átadtak egy nagy doboz bonbont, és megköszönték, hogy segítettem nekik a pihenésüket kellemesebbé tenni. Én is megköszöntem a csokit, és jó utat kívánva – ugye most nyilvános helyen voltunk – kezet fogtam valamennyiükkel. Rám mosolyogtak és elmentek. Talán soha nem találkozom már velük, pedig nagyon kellemessé, élvezetessé tették az előző két estémet.
Furcsa volt, hogy egyedül ebédeltem, hiszen nem voltak vendégek, s ezt az ételt is külön nekünk a személyzetnek csinálta a konyha. Kettő után kezdtek érkezni a beutaltak. Elég sok házaspár volt, nagyjából a harmaduk, a másik kétharmadban zömmel nők voltak, és kevés férfi. Délután négy óráig szinte mindenki megérkezett, s nemsokkal ezután megjött Gyuszi a gondnok is a kétnapos kiküldetésből. Bementünk az irodájába, ahol beszámoltam neki hogyan zajlott le a búcsúest, és a váltás az üdülőben. Ő elmondta nekem, hogy jó hírei vannak, mert kapunk pénzt fejlesztésre és felújításra.