Újabb nap

Megint egy nap az egyetemen. Egy hónapja nem voltam. Az órarend... Ilyen.

Imádom a költőket, és a verseiket... De ma egyáltalán nem érdekelnek... Csak Rá tudok gondolni. Arra, hogy egy épülettel arrébb ott van, és alig ruhában edz vagy csak kiabál a fiaival. Annyira bizsergető gondolat ahogy kidagadnak az erek a nyakán és emelt hangon káromkodik.

Vajon milyen lehet még az a szituáció amikor káromkodik és dagadnak az erei a testén?!...

Kicsöngetés nem volt ugyan... De a mozgolódás magamhoz térített álmodozásomból.

Nem tudtam megállni és lementem futni, de mint egy nindzsa úgy játszottam át magam a kondi terembe.

Húsz perc múlva ismét zenével a fülemben futottam, és roppant büszke voltam magamra, hogy nem találkoztam össze az edzővel.

De megint csak ő jár a fejemben. Valahogy ki kell vernem onnan. Azt hiszem mára elég volt.

Ahogy leszállok a padról, és összeszedem a cuccaim, majd az ajtó felé pillantok, hát ott támasztja az ajtófélfát az edző... Akinél magasabb férfi nem létezik az tuti!

– Meg ne próbálj elsunnyogni levezetés nélkül! – ripakodik rám és most egyáltalán nem kacérkodik. Komolyan mondja.

Hirtelen mellette terem egy hasonlóan magas, jó kiállású srác. Persze nem olyan jóképű, nem olyan... Mint ő, de edzett. Talán még jóképűnek is mondható.

– Ő fog segíteni neked. Előle talán nem szöksz meg. – közli tényszerűen és azzal ott is hagy minket.

Hát ez nagyon . Biztos elmondta a kis barátjának a múltkori esetet. Próbálok mosolyogni rá és megpróbálkozni kimenteni magam, de ellentmondást nem tűrve hoz helyzetbe és már pozícióban is vagyok a levezetéshez. A lábaim terpeszben, a srác kezei a csípőmön. Basszus ezeknek a mániájuk a tapizás?! Vagy valami hagyomány?!

– Már ismerem a mozdulatokat – próbálom hárítani a fizikai kontaktust.

– Akkor mutasd. – heccel a srác kedvesen.

Terpeszben állva hátra felé kezdek hajolni deréktól, hogy hidat képezzek a testemből. Mikor leteszem a tenyerem a talajra, mintha egy elismerő hümmögést hallanék... Helyes, nehogy már azt higgye, hogy lövésem sincs semmiről.

Persze néha megtapogat, ne gondoljam már azt hogy megy ez nekem egyedül is.