Edzés után

Átlagos középiskolás srác vagyok, Petinek hívnak. Jó tanulónak tartom magam, szeretem az osztályomat, sok-sok barátom van. A kezdetektől éreztem, hogy nem csak a lányok vonzanak. Első fantáziáim között sokszor szerepelt fiú, akárcsak lány. Biszexuálisnak tartom magam, bár ezt senki nem tudja rólam. Tudom, hogy nem ítélnének el a barátaim, mégse mondtam még el senkinek, mivel kissé félénk vagyok ezzel kapcsolatban.
Tanulni – mint a legtöbb diák – nem szeretek. Sokkal inkább szeretem a sportomat, a kosárlabdát. Jó ideje kosarazok, heti négy edzéssel, meccsekkel és elég jónak tartom magamat. Jóba vagyok az egész csapatommal. Edzéseken kívül is gyakran szoktunk találkozni. Egyik csapattársamat, Zalánt külön kiemelném. Velem egymagas, babaarcú, fekete oldalra fésült hajú fiú. Egy évvel fiatalabb nálam. Régebb óta játszok a csapatban, mint ő. Amikor idekerült, már felfigyeltem rá. Többet érzek iránta, mint egy csapattárs vagy barát iránt. Amikor lehet keresem a társaságát, bár még sosem említettem neki, hogy mit érzek. Gyakran szerepel fantáziáimban is, elképzelem, hogy megcsókolom, elképzelem ahogy nyög és sóhajtozik, miközben örömet okozok neki.
A mai napom is úgy indult, mint minden másik átlagos nap. Reggel koránkelés, fáradtan felöltözés, bepakolás, gyors reggeli, majd fogmosás. A buszom, amivel iskolába szoktam menni időben érkezett, bár örültem volna, ha késik, mivel francnak sincs kedve iskolába menni. 7 órám volt, amik elviselhetőek voltak. Egyedül matekon untam magam, ami az utolsó tanóra volt. Ezek után hazaindultam. Hazaértem, ettem, megírtam a házikat holnapra, majd bepakoltam az edzős cuccomat, ugyanis a mai napon is kosárlabda edzésem lesz.
Ismét kisétáltam a buszmegállóhoz, hogy felszálljak a buszra, ami elvisz edzésre. Miközben utaztam gondolkodtam a legutóbbi meccsünkön, majd eszembe jutott Zalán, aki nagyon eredményes volt az előző meccsen. Vártam már, hogy újra lássam és edzhessek vele.
A figyelmem úgy elkalandozott, hogy majdnem továbbmentem a busszal. Szerencsére időben észbekaptam, így pont le tudtam szállni. Elindultam a buszmegállótól két perc sétára lévő sportcsarnok irányába, ahol az edzéseim szoktak lenni. Útközben találkoztam Andrissal, egy másik csapattársammal. Ketten sétáltunk tovább, közben dumáltunk a napunkról és a kosárlabdáról.
Hamar beértünk a csarnokba. Az öltözőben már ott volt a csapat nagyrésze, Zalánt is beleértve. Köszöntem mindenkinek, majd rámosolyogtam Zalánra. Ő visszamosolygott.