Csak az idő múlik 2. rész

... Megmosakodtam, megkaptam a kötelező gyógyszerem a sráctól amit előtte kellett bevennem, majd kézen fogva mentünk ki a körletükből. Egy csókkal váltunk el és megmarkolta seggem.
Másnap csendesen magamba gondolkodva telt el. Vacsora után valami helyi banda koncertezett. Gyengébbnél is gyengébb. Egy fának támaszkodva próbáltam élvezni a zenét, közben a pasim és barátja tíz méternyire 5 csaj gyűrűjébe szórakozott. Forrt a düh bennem. Oldalról egy hang térített vissza a valóságba.
– Ne foglalkozz vele. – oldalra tekintve a fodrász csaj támaszkodott szintén a fának. – Ez már csak ilyen. Tegnap te, ma más. Ne gondolj sokat bele. Ebben a történetben ennyi volt. – srác rám sem nézett és mire válaszolhattam volna a csajnak már sehol nem volt.
Pénteken a tábor értékelőn a pad mellé lépet a volt csávóm. Nadrágba dugott kézzel.
– Tíz perc múlva gyere a garázshoz. – rám se nézett és már tovább is lézengett. Rohantam a szobába egy könnyű kardigáné, a szúnyogok ne egyenek meg. A garázsok előtt már egy Danubiuson ült, fejével maga mögé intett. Negyed óra száguldozás (70 km/h) után egy bányató szerű helyre értünk. A stégen egy kis faház. Bent meleg, állott szag. Huzatot csináltunk, közben felhúztuk a huzatot a pokrócra, párnára, leterítettük a lepedőt. Pasi hirtelen felém fordult.
– Tudsz úszni?
– Igen. – alig mondtam ki már vetkőzött is.
– Gyere. Vetkőzz. – és már húzta le melegítő alsóm.
– Nincs fürdőruhám...
– Ne izgulj. Horgászási tilalom van, a halak meg nem hinném kíváncsik lennének rád... Inkább az én kukacomra. – néztem oda. És tényleg a fekete szőr között volt megbújva hát nem nevezhető nagy pisilője. Közben dobáltam le maradék ruhám. Na nem lett igaza a kis fodrásznak. Csengett fülembe szavai: „ Ne foglalkozz vele. Ez már csak ilyen. Tegnap te, ma más. Ne gondolj sokat bele. Ebben a történetben ennyi volt. ” Kézen fogva rohantunk a stégen végig ugrottunk a vízbe. Millió tű szúrását éreztem a jéghideg víztől. Tuti nagyon mély, mert sötét kék a színe. Nem is távolodtunk el a parttól. Kimászva a stégre kocogtak össze fogaim, a barátom is libabőrös volt. A deszka jó meleg volt, a lenyugvó napnak is most érezhető ereje volt. Lassan melegedtünk, száradtunk. Felkönyökölt.
– Szoptál már?
– Nem. – vágtam rá hazugság nélkül.