Igaz szeretet 5. rész

... – Nem akarok erről beszélni. – olyan agresszív volt, mint mikor anyámmal veszekedtek. Szikrázott a szeme. Nem féltem tőle ennyire eddig még. – Soha. – elindult kifelé, de megtorpant és visszafordult.
– Ne haragudj. – Letérdelt mellém, simogatta hajam, arcom, majd két oldalt megpuszilta az arcom. – Bocsánat... – felállt és ment ki a fürdőbe. Talán az óriási élvezés, talán a megijedés, de most valósan bekellet .
– Apaaa... Kérlek... – már keresztbe tett lábakkal toporogtam.
– Igen kicsim? – fordult meg, támaszkodott a mosdónak.
– ...
– Ki tart vissza? – lépett hozzám, ültetett a wc-re. Hólyagom feszült, de nem tudtam engedni. Letérdelt, széthúzta térdem és nézett. Kezem szemem elé raktam, mint piciként, hogy akkor engem nem látnak. Megindult, zubogott, olyan erővel, mint egy csőtörés. Jött és jött. Na kiürültem. Apa tépett papírt benyúlt, elölről hátra felé, gyengéden kitörölt. Felállt és szó nélkül kiment. Egész nap a ház körül térült-fordult.

Teltek a hetek, tán hónapok. Megbeszéltük nem kísérletezünk tovább, néha-néha jöhet akrobatikus mutatvány ha annyira vágyik rá. Csodák csodájára pattanásaim rohamosan csökkentek, csak ha menszeszeltem jöttek elő. Kezdett beállni életünk rendes kerékvágásba, még ha titkolózni is kellett. Heti 2 szex, néha grátisz szopás, nyalás. Kiegyensúlyozottakká váltunk. Megtörtént a válás, papír jött, anyám ismét férjhez ment. Egy átszeretkezett fél éjszaka után mindketten bealudtunk. Kapkodás. Se megágyazás, se kaja. Kotyogón főztem kávét és rohanás. Melóban leizzadtam pillanatok alatt. Lezártam a gázt? Szünetet kértem. Apa se tudta. Egy remény van nénnye vitte magával a telefont. Kicsöng.
– Baj van csibe? – vette fel riadtan.
– Szia nénnye, otthon vagy?
– Hol lennék?
– Átmennél megnéznéd lekapcsoltam-e a gázt. Dobj egy sms. Köszi. Örök hálám üldözni fog.
– A hálád nem kell, rohanás így is az élet. Már megyek is.
Pár perc múlva jött is az üzenet „ lekacsoltad”. Felsóhajtottam és már el is felejtettem. Másnap 10 körül mostam, apa elment egy napos maszek munkát elvállalt. Csengett a telefonom. „ nénnye”
– Szia nénnye. – szóltam bele.
– Átjönnél Erzsi? – ez a hang, ettől összeszartam magam.
– Baj van?