A fától az erdőt 2. rész

István már türelmetlenül várt a repülőtéren.
– Hét éves voltál mikor utoljára láttalak! Milyen stramm férfi lett belőled. – ölelgetett meg.
Körülbelül egy velem egy idős csinos barna mosolygós lány topogott mellette.
– Linda Robinson a nevelt lányom, Szekeres András – mutatott be egymásnak István.
Linda hozzám hajolt adott két cuppanós puszit.
– How do you do – mondta nevetve.
– Na ezt szeretem! Közvetlen a leányzó. – állapítottam meg.
Otthon István felesége Viktória várt bennünket. Vacsora után volt mit mesélnünk egymásnak.
István és apu az egyetemen lettek elválaszthatatlan barátok. Az egyetem után néhány évvel István nem bírt magával és kiment Angliába. Londonban letelepedve ügyesen kamatoztatta elektromérnök tudását, és ugyanúgy, mint apu számítógéphálózat kiépítéssel foglalkozott. Tehetsége neki is meghozta a gyümölcsét, és a vállalkozása befutott. Szerelmes lett egy elvált egy kislányt nevelő anyukába. Összeházasodtak, és boldogan élnek hármasban. Linda is annyi idős, mint én most végezte a harmadikat egy neves középiskolában. Van egy komolynak tűnő egyetemista barátja.
Én is elmeséltem magunkról mindent, de mikor odaértem, hogy nekem nincs barátnőm Linda meglepődött.
Ilyen fess jóképű fiúnak hogyhogy nincs barátnője – nézett rám csodálkozva.
– Jaj Linda ne légy már olyan kíváncsi! – torkollta le Viktória.
– Semmi baj – nevettem el magam. Leköti az időmet a számítógép, a programozás és a judo.
– Még kisfiú voltál mikor elkezdted. Hol tartasz most? – élénkült fel István.
– Megvan az 1. kyu-m. Mestervizsgára várok – sóhajtottam. De nem elég, hogy tizenhét éves lettem.
– És mit fogok holnaptól csinálni? Mi lesz a program? – érdeklődtem, terelve a barátnős témát.
– Mi ketten dolgozunk, téged a lányunkra bízunk – mosolyogtak.
Reggel Linda ébresztett.
– Gyere kajálni, azután megyünk csavarogni. – ráncigált ki az ágyból.
Reggeli után városnézésre indultunk. Lindánál jobb idegenvezetőt nem is kaphattam volna. Napok alatt megmutatott szinte mindent. Estére rendszerint holtfáradtan rogytunk le a nappali kanapéjára.
– Holnap egyedül hagylak, mert a barátomnál leszek. – simogatta meg az arcomat. Nagyfiú vagy. Találd fel magad.
– OK! – Majd meg leszek valahogy sóhajtottam lemondóan. Megyek elfoglalom a fürdőszobát.
A jólesően simogató melegvízre a farkam is éledezni kezdett.