Iméon - A kezdetek - Egy váratlan fejlemény

Egymás mellett feküdtünk a hátunkon, széttárt karokkal és lábakkal. Se ruha, se takaró nem volt rajtunk, melegünk volt és csak lihegtünk egy egész jól sikerült menet után. Ránéztem, egymásra mosolyogtunk, de aztán lejjebb kalandozott a tekintetem. Fiatal bőre feszes volt és sima, amit nagyra értékeltem már akkor is. Természetesen borotvált volt, ahol kellett, de karját és testét nem borotválta. Nem is kellet, mert csak nagyon finom pihe, színtelen szőre volt, normálisan nem is látszott. Most is csak azért meg mögötte lobogtak a gyertyák és hátulról megvilágították, valamint az izzadság is gyöngyözött a szőrszálain.
Még csak egy hete ismertük egymást, és ez volt a második alkalom hogy eljött hozzám, de a legnagyobb természetességgel feküdt mellettem anyaszült meztelenül. Soha nem is volt szégyenlős, de nem is volt miért.
Feléfordultam, megfogtam a kezét, aztán csak az ujjbegyeimmel simogatva elindultam felfelé, végig a karján, aztán óvatosan, nem csiklandozva a gyöngyöző hónalján, le a jobb mellére. A bőre sima volt a melle feszes. Ujjaimat járattam körbe körbe a jobb mellbimbója körül, időnként megnyomva, elnyomva a bimbót. Ezt már nem bírta ki nyögések nélkül. Nem akartam felizgatni, mert még nekem is pihenésre volt szükségem, csak húzni akartam egy kicsit. Megmutatni, hogy ha már így kitárulkozott, akkor ezt is megtehetem. Talán már akkor is uralkodni akartam felette, de még nem tudtam, nem volt tudatos.
Mentem tovább a finoman simogató ujjaimmal le a hasára, körbe a köldöke körül, aztán le a simára borotvált szeméremdombjára. Ott föl – és alá járkáltam, nagyon vigyázva, hogy a szeméremajkait, vagy a csiklóját ne érintsem. Időnként elkalandoztam hol az egyik hol a másik combjára, aztán vissza.
Most már nem csak nyögött de finoman vonaglott is. Majd lassan felemelte a karjait, megfogta a kezem és levitte a csiklójához.
– Azt akarom hogy itt is simogass!
– De én nem akarom még. Most én akarom eldönteni. Rakd vissza a kezeidet.
– Miért?
– Mert szeretném. Mert tetszel ahogy így kiterítve fekszel, tetszik, hogy én irányítok.
Visszarakta a karjait, de most már szélesebben és közben a lábait is széjjelebb tárta.
– Így?
– Igen, pont így.
– Ha ez ennyire tetszik, miért nem kötözöl ki?