Meghúztam az irodalomvizsgán, de nem bánta

Szeretném előre bocsájtani, hogy a történet, amit most megosztok veletek valóban megtörtént. Nem vagyok rá büszke, de újból megtenném, ha hasonló helyzetbe kerülnék. Annyit szeretnék még hozzá tenni, hogy mindig is becsületes embernek tartottam magam, és a dolgot nem tettem volna meg, ha nem hoznak ilyen helyzetbe. A neveket, a dolog kényes mivolta miatt, persze megváltoztattam, az én nevem mondjuk legyen Gábor.
A helyszín a valóságban is Szeged volt. Szeged nem egy világváros, de magyar viszonylatban nagyváros, pezsgő belvárossal, mozgalmas éjszakai élettel. Bár távol van Budapesttől, majdnem mindent meg lehet ott kapni, amit a fővárosban is meg lehet, így mi szögediek ezt nem bánjuk.
Egy helyi középiskolában voltam tanár, és bár már nem tanítok ott, nem a leírt eset miatt kellett eljönnöm onnan ( teljesen magánéleti dolog, történetünkhöz nincs is köze).
Tősgyökeres szegedi vagyok, amikor ez történt, akkor 45 éves. Egyedül éltem egy kertesházban már 8 éve, a feleségem halála óta. Ebben a 8 évben nem is volt senkim, egyrészt a gyász miatt, másrészt mert teljesen a munkámba temetkeztem. A középiskola mellett ugyanis délutánonként egy nyelviskolában voltam tanár és különórákat is vállaltam.
A történet másik szereplője Niki, az egyik diákom, aki a középiskolába járt, igaz már csak magántanulóként. Ezt eddig nem említettem, de én angolt-és irodalmat tanítottam ott, nomeg néha helyettesítő tanárként beugrottam más órákra is. Az utóbbi időben egyre gyakrabban, tekintve a magyar oktatás tanárhiányos állapotát.
Nos, Niki nem tartozott a legjobb diákjaink közé, lévén már 22 éves volt, és még mindig nem sikerült eljutnia az érettségiig. Hogy a képességeivel volt-e a gond, vagy a szorgalmával? Nos, szerintem mindkettővel, bár a szülőknek mindig azt mondtuk, hogy okos lány Ő, csak nem tanul. Persze a 4 év ismétlést nem mind nálunk hozta össze, már eleve úgy jött ide, hogy 16 éves volt, tehát kétszer bukott az általános iskolában is. Hat éve járt a Gimnáziumba, nálunk is bukott kétszer, és az utolsó két évet már magántanulóként végezte. Tulajdonképpen abba is hagyhatta volna az iskolát, csak a szülei forszírozták, hogy mindenképp legyen meg az érettségije.