Kati

Peti vagyok, a következő eset másodikas gimnazistaként történt meg velem.
Volt egy osztálytársam, aki történetesen lány. Katinak hívják. Bevallom, nekem Kati már elég régóta tetszett. Katinak viszont már volt barátja, aki nem más volt, mint Sanyi, egy kigyúrt kosaras a szomszéd másodikból. Bizonyára a Nyájas Olvasó is el tudja képzelni ezt az embertípust, akinek tipikus "csajokkedvence" külseje és stílusa van, és azt hiszi magáról, hogy bármelyik csajt megkaphatja.

Minden egy németórán kezdődött.
Mindenki elment a maga tudásának és óraszámának megfelelő csoprotba. Kati és én az osztályban maradtunk, ugyanabban a csoportban voltunk. Én két paddal Kati előtt ültem. Mindketten egyedül ültünk, mert a padtársaink másik csoportban voltak.
Bejött a tanárnő és elkezdődött az óra. Miden ment a szokásos monotonsággal, a könyvben töltöttük a feladatokat. Egyszer a tanárnő egy páros feladatott adott fel, ki kellet kérdeznünk a párunkat saját magáról és a családjáról. A tanárnő pedig engem (ezúton is az Isten áldja) Kati mellé ültetett.
– Ich heisse Péter Kováts. Ich bin in 1984 in October geboren. – mondtam a szövegemet nagy rutinnal.
A feladat közben akaratlanul is Kati bájait néztem. A egy rövid farmerszoknya volt rajta és papucs, mivel már Májusnak az elején jártunk. A jobb lábán pedig bokalánc. Szerintem nagyon szép lába volt. Egy ujjatlan felsőt viselt ami jól kiemelte a formás melleit. Hosszú, szőkésbarna haja hátul copfban volt összefogva.
– Te meg mit bámulsz annyira?! – törte meg egy erőteljes hang a nézelődésemet.
Kati arcába néztem megszeppenve, aki hűvős szemekkel nézett vissza rám.
– Tetszem neked? – kérdezte ismét, de ezt most fölényes mosollyal.
– Jobb lenne, ha inkább németül beszélnétek!! – szólt ránk a tanárnő, és odajött az asztalunkhoz. Megijedtem, hogy talán meghallott minket, de később elhessegettem a gondolatot. Olyan messziről csak szófoszlányokat hallhatott.
– Ich habe eine Schwester und einen Bruder. – folytattam a szövegemet.
Végigmentünk a feladaton és kicsöngettek. Megkaptuk a házi feladatot, aztán a tanárnő távozott. Én Katira néztem, aki ugyanolyan fölényeskedő mosollyal szintén kiment az osztályból.
– Ki a franc érti a csajokat? – gondoltam magamban.

Az utolsó óra testnevelés volt, csak a fiúknak. Tiszta szopás.