Karo 1. rész

Gyengéden végigsimítottam Katrin hosszú, szőke haján.
– Markus, tényleg ok így neked is? – kérdezte.
Mit kellett volna válaszolnom? – Nem, nem bánom, hogy sokadik alkalommal velem éjszakázol, és nem történik semmi.
– Nem, semmi baj. A világ összes ideje a tiéd – sóhajtottam fel.
– Annyira jó vagy – mondta Katrin, és hozzám bújt.
Már két hónapja voltunk együtt. Egy utcai rendezvényen találkoztam vele. Farmer rövidnadrágot és olyan szűk felsőt viselt, ami kiemelte jókora mellét. Több mint egy hétig várakoztatott, mielőtt először eljött velem. Vittem neki egy szál vörös rózsát a kávézóba, ahol randiztunk. Fagyiztunk, beszélgettünk, végül hazáig kísérhettem.
Néhány nappal később Katrin hazavitt, megmutatta a lakásukat, a szobáját, és bemutatott a szüleinek, akikkel még mindig együtt lakott. Először valami , majd végigvezetett a lakáson. A szobájában egy nagy, fémvázas ágy állt, én rögtön elképzeltem, miféle kikötözős játékokat lehetne művelni benne. Leültünk az ágyra, és hosszasan beszélgettünk, közben megfeledkeztünk az időről. Az órámra néztem, és meglepődtem, milyen késő van már.
– Lassan haza kellene mennem, ha holnap időben akarok felkelni – jegyeztem meg, de még nem nagyon akartam elválni tőle.
– Maradj velem éjszakára! – javasolta váratlanul.
Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy ilyen hamar lefeküdhessek valakivel, akivel éppen csak megismerkedtem.
– De csak akkor, ha ez tényleg nem gond neked – egyeztem bele.
Mosolyogva biztosított erről:
– Különben egyáltalán nem ajánlottam volna fel.
Szóval hálásan elfogadtam az ajánlatot.
– Összekapom magamat a lefekvéshez – mondta, és magamra hagyott a hálóban.
Körülnéztem a szobában, próbálgattam az ágyat, ami kicsit nyikorgott. Nem kellett sok idő, míg Katrin visszajött. Hálóruhája egy rövidnadrágból és felsőből állt. Félénk pillantást vetett rám, majd bebújt a takaró alá az ágy másik oldalán, és hátat fordított nekem.
Nem voltam benne biztos, hogy meddig mehetek el, ezért óvatosan közeledtem hozzá, és megsimogattam a hátát, amit mormogással nyugtázott. A kezem lefelé vándorolt az oldalán, a rövidnadrágja alá akartam csúsztatni. Végül is ő kért meg rá, hogy töltsem vele az éjszakát, és ezt egyértelmű felhívásnak vettem valami többre.
Meglepetésemre eltolta a kezemet.
– Még nem, még egy kicsit türelmesnek kell lenned – mondta vigasztalóan.