Köszönöm, Covid-19!
Megjelenés: 2022. december 30.
Hossz: 19 711 karakter
Elolvasva: 1 887 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Klári nagyon vonzó nő volt, olyan puhafaszállító – mint ahogy mondani szokták. Formás test, bársonyos kreol bőr, hosszú fekete haj, szabályos arcvonások, ringó járás, és ami a legszebb volt rajta: szikrázó, sötétbarna szemek. Valósággal égettek, ha rádnézett! Meg is pörkölődtek sokan. Már túl volt a húszon, amikor megismertem, s én is mindjárt rabja lettem.
Az akkori barátnőmet sürgősen menesztettem, s egyre azon törtem a fejem, miként férhetnék testközelbe Klárihoz. Hemzsegtek körülötte a férfiak, de csak kevesen merték becserkészni, s úgy tűnt, Klári egyiküket sem engedi a lábai közé furakodni. Vajon miért? Várja, hogy felbukkanjon az igazi? Fehér lovon vagy fekete Mercédeszen? Nekem se lovam, se Mercédeszem nem volt – csak egy kéz alól vett Volkswagen –, úgyhogy sokáig csak kerülgettem a forró kását.
Egy önkiszolgálóban történt, hogy egymás után kerültünk a kasszához, s én – látva, hogy mennyi mindent vásárolt – felajánlottam, hogy segítek hazaszállítani. Amikor a ház elé értünk, amelyben lakott, megkockáztatta a kérdést:
– Nincs kedved feljönni egy kávéra?
Nem akartam hinni a füleimnek. Addig úgy éreztem, hogy az ő szemében – azokban a szikrát hányókban – én is csak egy vagyok a sok rajongó közül. Gondoltam egy nagyot, s merészet, s azt mondtam magamban: most vagy soha! Végeredményben mit veszíthetek? Legfeljebb nem nyerek semmit.
Klári gyorsan elpakolta, amit vett – a kávé vize addig felforrt –, s amig a csészékbe öntött sötét folyadék hűlt, ő észrevétlenül másik ruhába bújt. De úgy is fogalmazhattam volna, hogy alig hagyott magán valamit. Nem lehetett félreérteni, hogy mit akar. S én boldogan hagytam magam elcsábítani. Nemsokára lekerült róla a nadrág, amely addig szorosan feszült kemény combjain, a melltartóból is előbukkantak formás mellei. Forró csókokkal borítottuk be egymás meztelen testét. Szinte a levegő is felforrósodott a szobában, s alig vártuk, hogy egymásnak essünk. Klári először ellenkezett egy kicsit, hogy a vágyamat még jobban felkorbácsolja, de ez nem tartott sokáig, s én azt vettem észre, hogy a combjai közt vagyok, s keménnyé merevedett hímvesszőmet szinte magába szippantja az izzó női test. Alig váltottunk néhány szót, csak lihegtünk, mint a párzó állatok, s vártuk a beteljesülést.
Az akkori barátnőmet sürgősen menesztettem, s egyre azon törtem a fejem, miként férhetnék testközelbe Klárihoz. Hemzsegtek körülötte a férfiak, de csak kevesen merték becserkészni, s úgy tűnt, Klári egyiküket sem engedi a lábai közé furakodni. Vajon miért? Várja, hogy felbukkanjon az igazi? Fehér lovon vagy fekete Mercédeszen? Nekem se lovam, se Mercédeszem nem volt – csak egy kéz alól vett Volkswagen –, úgyhogy sokáig csak kerülgettem a forró kását.
Egy önkiszolgálóban történt, hogy egymás után kerültünk a kasszához, s én – látva, hogy mennyi mindent vásárolt – felajánlottam, hogy segítek hazaszállítani. Amikor a ház elé értünk, amelyben lakott, megkockáztatta a kérdést:
– Nincs kedved feljönni egy kávéra?
Nem akartam hinni a füleimnek. Addig úgy éreztem, hogy az ő szemében – azokban a szikrát hányókban – én is csak egy vagyok a sok rajongó közül. Gondoltam egy nagyot, s merészet, s azt mondtam magamban: most vagy soha! Végeredményben mit veszíthetek? Legfeljebb nem nyerek semmit.
Klári gyorsan elpakolta, amit vett – a kávé vize addig felforrt –, s amig a csészékbe öntött sötét folyadék hűlt, ő észrevétlenül másik ruhába bújt. De úgy is fogalmazhattam volna, hogy alig hagyott magán valamit. Nem lehetett félreérteni, hogy mit akar. S én boldogan hagytam magam elcsábítani. Nemsokára lekerült róla a nadrág, amely addig szorosan feszült kemény combjain, a melltartóból is előbukkantak formás mellei. Forró csókokkal borítottuk be egymás meztelen testét. Szinte a levegő is felforrósodott a szobában, s alig vártuk, hogy egymásnak essünk. Klári először ellenkezett egy kicsit, hogy a vágyamat még jobban felkorbácsolja, de ez nem tartott sokáig, s én azt vettem észre, hogy a combjai közt vagyok, s keménnyé merevedett hímvesszőmet szinte magába szippantja az izzó női test. Alig váltottunk néhány szót, csak lihegtünk, mint a párzó állatok, s vártuk a beteljesülést.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tiko szerint "Silány jellem a főhős. " Miért is kellene mindig pozitív karakternek lenni a főszereplőnek? Gondoljatok Robert Merle: Mesterségem a halál című regényére! Más kérdés, mi volt a szerző célja. Itt most nem derült ki. Ismerni kellene a szerző többi írását, hogy helyesen tudjam értékelni.