Egy hobby író kalandjai - A második élet kezdete 2. rész

A tavaszi reggel fényei, a gyomrom korgása, és a hólyagom együttes erővel ébresztettek fel. Ava még bőven aludt, a vékony paplan finoman rajzolta körbe a testét, kissé csapzott haja pedig a fehér párnán nyugvó fejét emelte ki. Nyugodt arca szinte mosolyt sugárzott, lehet, hogy csak én láttam annak, de gyönyörűnek találtam. Pár pillanatig magamba ittam a látványt és a hangulatot, aztán kénytelen kellettlen engedtem a természet sürgető szavának. Behúztam a háló ajtaját, a csomagokat szerencsére a nappali részben rakták le. Magamhoz vettem a szükséges dolgokat a telefonomat, és birtokba vettem a fürdőszobát. Miután végeztem a reggeli toalettemmel, kiadós reggelit rendeltem a lakosztályba. A hálószobából mozgolódás hangjai szűrődtek ki, felkaptam az egyik finom puha frottír köntöst, kinyitottam az ajtót, és beléptem a hálóba. Ava már ébren volt, amikor beléptem éppen felült, és ásítva nyújtózkodott, fedetlen kebleinek látványa bizsergést idéztek elő bennem. Kicsit vissza akartam fogni magam, bár a reggeli szeretkezéseket nagyon kedveltem, tartalékolni akartam az energiáimat estére.
– Jó reggelt Ava. – Köszöntöttem, és felé nyújtottam a köntöst.
– Szia, mi van nem tetszem meztelenül? – Kérdezte incselkedve a frottír ruhadarab felé nyúlva.
– Ha pucéran fogsz mászkálni, nem fogunk kijutni a szállodából. – Mondtam vigyorogva. Felnevetett.
– Nagyképű. – Mondta és belebujt a köntösbe, kecses léptekkel elvonult. Követte az én utamat, felszerelkezett a nappaliban és bevette magát a fürdőbe. Amíg ő bent volt a szobapincér betolta a reggelinket. Amikor előkerült a megterített asztalnál ültem és az üzeneteimet böngésztem a telefonomon, illetve Berlini bevásárló utcákat kerestem. Ava is felöltözve jött be a nappaliba, amikor meglátta a terülj-terülj asztalkámat, felcsillant a szeme.
– Te gondolatolvasó vagy? Olyan éhes vagyok, ha nem lenne itt a kaja, megfenyegettelek volna, hogy téged eszlek meg. – Mondta búgó hangján, és rávetette magát a zsúrkocsira. Bár én is ettem, az első tíz percben inkább csak azt figyeltem, ahogy Ava módszeresen eltüntet minden ehetőt a tálcákról, és a félgömb alakú fedők alól. Ez a figyelem egyszer csak neki is feltűnt.
– Ne nézz így, nem láttál még nőt zabálni? – Kérdezte.
– Az a helyzet, hogy nem, még nem, de tetszik, annyira természetesen csinálod. – Kicsit zavarba jött.