Anita 1. rész - Nyári szünet

– Meg ne lássam még egyszer a konyhában a koszos holmidat! – rontott be a szobámba a nővérem a kifogásolt ruhadarabokat lobogtatva. Az ágyamon feküdtem, és próbáltam volna Ágoston tanaiban elmélyülni, ami a szent férfiúnak is dicsőségére vált volna egy ilyen családban.
"Na, jól megszívtam ezt a nyarat" – gondoltam magamban, mikor Anita dühösen becsapta maga után az ajtót. A szüleink itt hagytak bennünket a nyári szünet idejére a nagyapám házában, egy kis Duna – parti faluban. Megértettük őket. Most kaptunk lakást Pesten, és megmagyarázták, hogy csak őszre tudják felújítani, az összeköltözésre. A nővérem még kihúzza a negyedik gimit a nagybátyáméknál, én meg úgyis új suliba kerülök a fővárosban szeptemberben, majd akkor együtt leszünk. Nem számoltam azzal, hogy a baby – sitterem túl komolyan veszi a feladatát, de úgy látszik belejött, mert már többet egrecéroztatott, mint anyám, pedig tőle tanulta.

Én a közeli nagyvárosban tanultam eddig, ahogyan a nővérem is. Hála a tanáraimnak, a pesti gimiben se tiltakoztak, mikor oda kértük a felvételt. Matekból, meg fizikából voltam jó, épp azért gondoltam, hogy nem árt egy kis világnézet a nyáron. Szótlanul összemarkoltam a zoknimat meg a gatyámat, hogy a mosókonyhából kialakított fürdőszobába somfordáljak velük, mikor utolért Anita enyhültebb kiáltása:
– Tudom, hogy siettél a focimeccs után, de nekem is van elég dolgom! Délután lemegyek a partra, ha akarod, velem jöhetsz!
"Micsoda kegy! " – röhögtem magamban. "Egyedül le se mernél menni. " Az osztálytársnői távol, pasiról meg nem tudtam, úgyhogy egészen magára maradt ő is a "csipasszal", ahogy engem szokott néha tisztelni, ha nem jött ki neki a lépés. Ot is meg lehetett érteni. Egy egész nyár barátnők, programok nélkül. A Közgázra készült, szerintem volt is hozzá tehetsége, mert ő értette egyedül apám fejtegetéseit vasárnapi ebéd közben, néha még vitatkoztak is.

Az eseményt az jelentette, ha néha bebuszoztunk a városba, vagy lementünk a helyi szabad strandra, ahol a nővéremnek dülleszthették a mellüket az itteni motorszerelők, meg boltos fiúk. Bár az igazat megvallva, ebben se igen volt szerencséje, mert inkább csak idegenkedve nézegették a szöghajú, szemüveges, nagydarab nővérem, a régi divatú egyrészesében.