Bevezetésem a szexuális életbe – Egy asszony meg a lánya

16 éves voltam, már a tavasz vége felé jártunk, Véronique Genest testét csodáltam a Nana c. sorozatban. Ismerősöknél voltunk vendégségben a családdal. Kati – anyuval egyidős 40-es csinos egyedülálló hölgy, anyám másod vagy harmad unokatestvére – és kis Kati a velem egykorú, szemrevaló lánya voltak a vendéglátóink. A felnőttek benn beszélgettek, mi pedig kis Katival az ő szobájában. Kis Kati szőkésbarna félhosszú haját félre fésülve hordta, egy ritka szövésű szinte átlátszó felsőt viselt, melyen átsejlettek formás keblei, valamint a szinte nyári meleg miatt egy rövid sort volt még rajta. A mellei szinte teljesen lekötötték figyelmemet, ami kis Katinak is feltűnt.
– Jól megnézted már őket, vagy levegyem a felsőm, hogy még jobban láthasd? – szólt hirtelen, majd mosolyogva elkezdte fej felett levenni a felsőjét. Lefagytam, ahogy immár takarás nélkül előkerültek mellei, csak csodáltam a szép tini ciciket szájtátva.
– Tudod mit? Holnap várj meg suli után! – mondta hirtelen és visszaigazította magára a ruhát. Mi van? Most akkor ez randi, vagy mi a csoda? – gondolkodtam el magamban, neki csak annyit válaszoltam, hogy persze ott leszek. Ez valami átverés? – ütött szeget a fejemben a gondolat, mert már nem egyszer előfordult, hogy én voltam az „alibi jó fiú”, lányok szóltak kérjem el őket a családtól, aztán lepattintottak, mentek pasizni másokkal. De hát ez most egészen más, nem lehet szó erről! Ezután már csak beszélgettünk, búcsúzóul megcsókolt.
Türelmetlenül vártam a másnap délutánt, hogy elszabaduljak az iskolából. Miközben kis Kati iskolája felé mentem, az aktuális slágert dúdolgattam „Sweet Sixteen”. Feltárult az iskola nagykapuja, jöttek ki a lányok, köztük kis Kati is! Hozzám lépett, majd csókot váltottunk. Bizonytalanul elindultam vele, majd megkérdezte.
– Haza kísérnél?
– Persze! – válaszoltam és elindultunk a házuk felé. Útközben mindenféléről beszélgettünk, suliról, slágerekről, filmekről, sztárokról. Majd a házuk előtt hirtelen megkérdezte:
– Feljössz?
– Hát, ha már eddig eljöttem. – viccelődtem vele és felmentünk. Csak kettesben voltunk a lakásban, anyukája dolgozott még. Összebújtunk és meglepődve hallgattam vallomását:
– Te annyira rendes, kedves fiú vagy! Nincs barátnőd? Hogy-hogy nincs még? – kérdezte.
– Ez a sorsom. – ütöttem el tréfával, ám ő komolyra váltott:
– Tudod mit? Van Neked egy ajánlatom, remélem tetszeni fog!
Kíváncsian vártam, mi következik.