Epizódok 9. rész - 2. fejezet

... Az Apek kicsinálta pénzügyileg Kakast. Mindenét eladva spanyolba ment ki. Magyar kifőzde hállózatot épített ki. Mára jól menő embernek számít aki nem nagyzol, maga is főz, betanítja az újoncokat. Egy évben kétszer két hétre haza jön. Keveset beszélgetünk, inkább a rám szánt heti egy-egy napon szeretkeztünk. Ugyanolyan lágy, figyelmes. Egy lövetű, de míg ő elmegy sokszor én kétszer-háromszor is. Magánéletünkről érintőleg beszélünk, munka, barátok. Meglepett, hogy ő hív ki magához. Bevallom izgalommal várom a pihenést és a találkát is.
A főnökség nem egy, hanem két hétre engedett el. Plusz úgy osztottam be a szolgálatot, hogy indulás előtt legyen még két csúszóm. Ez a két nap a fodrász, kozmetikus, körmös na meg a pakolás. Éjszakai géppel mentem, így Kakas gyűrött fejjel fogadott a reptéren. Megöleltük egymást, majd kaptam egy leamortizált Minit, címet, kulcsot, kódokat, pár jótanács kíséretében. A Gps az utolsó 5 percben úttalan erdei utakon vitt, majd hirtelen egy csodás öbölbe lyukadtam ki. Pár kacsalábon forgó ház és egy lepukkadt vityiló a legtávolabb. Indultam volna arra, de a gps utasított, hogy forduljak vissza ahol tudok. Meglepődve néztem a tükörbe ott csak luxus üdülők voltak. Kb 300 méterre a víztől lévő házhoz vitt. Kód a riasztóhoz, utána majd telefonon keresztüli személyes egyeztetés. Megszámoltam 4 hálószoba két fürdőszoba, konyha, óriási nappali. A terasz az öbölre nézett, oldalt egy fedett medence amiről motorosan csúszott le a félkör alakú tető. A legkisebb, egyben legszebb kilátású szobát választottam. Lementem az óceánhoz, úsztam a medencében, kaját melegítettem. Késő délután 50 faktoros krémmel kentem be magam és aludtam el az óceán morajlásában a lemenő nap simogatásával. Hirtelen autó ajtó csapódás és vihogás. Rohantam a telefonért, gáz spréért kézbe, majd kinéztem. Egy merci cabrió, Kakas pólóban és sortban, egy 50-es pár és egy néger 90%-ban nő. Kimentem eléjük. Kakas is rohant be. Megint megölelt, majd egyszuszra hadarta míg a többiek vihogva jöttek felénk.
– Ha már én nem tudok itt lenni, hoztam neked társaságot. Ő a barátnőm... – nyújtotta kezét a világos barna, két centis, de már göndörödő hajú nő szerű alak felé. Nem tudtam korára tippelni sem, de nevetve, fincsorgással mondtam.
– Őőőő veled él vagy csak kurogatod, mint engem. Tüzes kis... – ekkor nagyon vékony hangon közbevágott a csaj.