Helyszíni szemle

Michaela hivatása nem tartozott a mindennapi szakmákhoz. A legtöbb ember úgy vélte, hogy nem való nőknek ilyen munka. Michaela volt az egyik kerületi ügyész. Szerette munkáját, bár néha elátkozta a napot is, amikor betette a lábát az ügyészségre. A nyomozókkal többnyire jól kijött, bár alá – fölérendeltségi viszonyuk és a rendőrségi drill nem egyszer döcögőssé tette a valódi emberi kapcsolatok kialakulását közöttük. De azért akadtak ellenpéldák, mint például Simon.

Simon egyszerre volt bosszantó jelenség és egyéniség. Michaela rögtön felfigyelt rá, amikor a férfi a rendőrörsre került, bár először zavarta a férfiból áradó határtalan magabiztossággal vegyített fesztelenség. Első találkozásuk, bár akkor még egyikük sem tudott róla, meghatározó volt. Michaela noha egyszerre volt aprólékos és mégis rendszerező elme, a mindennapi életet tekintve jó néhány laza tulajdonsággal rendelkezett. Egészen pontosan kissé rendetlen volt. Izgatottan kereste bankkártyáját feneketlen táskájának mélyén, de kénytelen volt kiborítani. Az íróasztalon egy nagy halom kacat feküdt: fekete harisnyatartó, melltartó és a hozzá illő csipkés bugyi, használt papír zsebkendők tömkelege, könyv és számos, más női táskában is szokásos lim – lom. Idegesen kotorászott, amikor nyílt az ajtó és valaki bejött. Michaela nem vette észre, mert nem látott, nem hallott az idegességtől.

Határozott bariton szólalt meg:
– Ennyire sietett otthonról? Ha akarja, segíthetek felöltözni! Pont a kedvenc méreteim!
Michaela nyakig vörösen és az elképedéstől dühösen pillantott fel a bariton tulajdonosára. Szikrázó szemekkel nézett a férfire, aki kezét nyújtva bemutatkozott: Simon Handsome nyomozó vagyok.
Hát a nomen most non est omen! – füstölgött magában Michaela. Szótlanul végigmérte a férfit, aki hihetetlenül festett: hosszúkás, pimasz, napbarnított kölyök arca szeplős volt, kissé elálló fülek, szürkéskék szemében apró szikrák villogtak, száján enyhén gúnyos mosollyal nézett Michaelára. De a legelképesztőbb részlet Simon orra volt: szabályos sasorr pompázott arca közepén. Az összbenyomás egyszerre volt izgalmas és végtelenül mulatságos. Na majd én megmutatom ennek a fickónak, hogy hol lakik az úristen! – puffogott magában Michaela.

Az asztal mögül kilépve megállt a férfi előtt és arca előtt meglengette a melltartót, a harisnyatartót és a tangát, majd nagyra nyitott ártatlan kék szemekkel a férfire nézve visszakérdezett:
– Ja, hogy ezek? A szomszédos kapualjbeli fickó határozottan vehemens volt az eltávolításukat illetően, miután rendeztük a piszkos anyagiakat. Tudja, elég drágák az ilyen holmik.
Elégedetten látta, ahogy Simon arcáról lehervad a fensőbbséges mosoly, és tulipirosan kifordul a szobából. Na, ez se fog egy darabig idejönni!

Maga sem tudta miért, mérge elszálltával már nem haragudott annyira a férfira. Valószínűleg ez egy újabb próba volt csak, a férfi kóstolgatja. Még egyszer végignézett a fehérneműkön, és magában kuncogva állapította meg, hogy valóban csábos darabok és feltehetően nem illenek össze az ügyésznők öltözékéről alkotott társadalmi előítéletekkel, amelyek szerint ruhatáruk alap darabjai között minimum egy erényöv és egy található.

Michaela a kezdetekkor számtalan ilyen jellegű próbán átesett már a zsaruk között. Volt például, hogy egy teljesen nyilvánvaló ügyben kértek tanácsot tőle, gondosan elétárva a pornóüzletből származó tárgyi bizonyítékokat. Michaela úgy tett, mintha aprólékos agytevékenységet igénylő problémával állna szemben, majd álmatag arckifejezéssel bűvölve, lassú mozdulatokkal morzsolgatta a kezébe adott, egyébként igen élethű vibrátort. Látta, hogy a két zsaru vérnyomása lassan, de biztosan emelkedik, homlokukon veríték cseppek ütköztek ki, combjaikat felszisszenve egyszerre szorítják össze, és igen szaggatottan veszik a levegőt. A mű szerszámot vészjósló mosollyal ajkán egyikük mancsába csapva azzal bocsátotta útjukra őket, hogy legközelebb mélyreható jelentést kér az ügyben esetlegesen elvégzendő bizonyítási kísérletek menetéről és ugye most már maguktól is "kézben tudják tartani" az ügyet. A két zsaru a cuccot felkapkodva kimenekült a szobából. A próbáknak és a közös munkának köszönhetően Michaeláról az volt az általános vélemény, hogy tökös csajszi, de nem szívesen lennének ama pasi helyébe, aki egyszer úgy istenigazából feldühíti. Michaela nem bánta a róla kialakult imágót. Így éppen megfelelt neki.

Simonról két nappal később hallott csak, amikor is az egyik zsaru kolléga megkérdezte tőle, hogy mit csinált a férfivel, mert az láthatóan idegesen készül egy jelentéstételre és egyébként is hangfogót tett magára. Michaela talányos mosollyal annyit mondott neki, hogy talán inkább kérdezze meg Simont.
A férfi legközelebbi alkalommal bekopogott, majd félig ijedt, bűnbánó arccal egy kis csokor vadvirágot helyezett el Michaela asztalára. Michaela felnézett és szembetalálta magát a férfi szorongó tekintetével. Simon motyogva bocsánatot kért bárdolatlanságáért, majd miután Michaela félig – meddig megbocsátón elmosolyodott, fellélegezve elővette a másik kezében tartott iratot. Hát így kezdődött kb. 1 évvel ezelőtt a munkakapcsolatuk.

Azóta számos ügyet közösen göngyölítettek fel, együtt szőve a hálót. Michaela bámulattal adózott a férfi kiváló logikájának és alaposságának, sokszor még nála is több lépéssel előtte járt. Simonnak ezen felül még humora is volt, ami segített elviselni az időnként elkerülhetetlen kudarcokat. Michaela a maga részéről utált veszíteni.
Mivel szerette az izgalmakat, így sokszor előfordult, hogy kényesebb ügyekben együtt ment a rendőrökkel házkutatni, elfogni. Most is egy közös házkutatás előtt álltak és Michaela izgatottan várta a férfit. Lelkében kutakodva egy eddig felszínre nem engedett érzést fedezett fel. Miért szeret ő Simonnal dolgozni, miért ez az adrenalin pumpa? Eddig egyik zsaruval sem érzett hasonlót, csak Simon mellett. Nyugtalanító gondolataiba mélyedve ijedten rezzent össze, amikor Simon szokott vehemenciájával rontott be: Na, most elkapjuk a tökeiket!! – harsogta. Michaela felvonta szépen ívelt szemöldökét és gúnyos mosollyal replikázott: Na és, ha nők is vannak? Azoknak milyét kapod el?! Jobban tennéd, ha a sajátodra vigyáznál! Simon harcias szerepéből kiesve meredt a nőre. Még egy év elteltével sem szokta meg, hogy Michaelát nem tudja azonmód lehengerelni "ellenállhatatlan" stílusával. Mindazonáltal határozottan tetszett neki a nő verbális fesztelensége. Michaela felkapta bőrdzsekijét és a férfi mellett ellejtve kiviharzott a szobából. Simon orrát finoman birizgálta a nő parfümje. A levegőbe szimatolt, majd elismerően csettintett: ez most Trezor.

Michaela a kapuban felsóhajtott, lassan kezdett elszállni belőle a merészség, de büszkesége nem engedte, hogy visszatáncoljon a részvételt illetően. Simon magabiztosságot sugározva nézett a nőre, képzeletbeli karddal felövezve magát: – Hát bajod eshetne, amikor én is itt vagyok?! Jöjjön bár szatír, jöjjön akár kéjgyilkos, jöjjön más pszichopata, én rögvest leápolom! Michaela felnevetett, de nevetésébe ideges felhangok is vegyültek. Tényleg, legalább Simon itt van. Szinte sérthetetlennek érezte magát mellette, még ha állandóan évődő csipkelődéseik már kisebb – nagyobb beszédtémát szolgáltattak mind a kapitányságon, mind az ügyészségen. Michaelát nem érdekelte a szóbeszéd, noha az utóbbi időben szópárbajaik már igencsak kezdtek "más műfajba" tartozni, valamiféle feszültség szikrázott kettejük között. Ugratták is eleget érte, "szép orrú Simonod" – nak nevezve a férfit. Cassandra kereken meg is mondta Michaelának, hogy mit gondol a dologról: – Komolyan mondom, ha mostanában kettőtökkel vagyok egy szobában, akkor legszívesebben sürgős elfoglaltságra hivatkozva kettesben hagynálak benneteket, mert olyanok vagytok, mint két, egymás előtt is titkolódzva bagzó macska! Áradnak belőletek a feromonok! "

Michaela először nem vette komolyan a szelíd korholást, ám tegnap már kénytelen volt igazat adni barátnőjének. Simon bejött és tájékoztatta a tervezett házkutatásról. Mikor Michaela ellentmondást nem tűrően közölte, hogy ezen ő is részt fog venni az esetleges bonyodalmak elsimítása végett, Simon rátette kezét Michaela karjára és szokásától eltérően, mélyen Michaela szemébe nézve annyit mondott halkan, hogy nagyon nem szeretné, ha ott lenne, mert ő maga is veszélyesnek tartja a bevetést. Michaela szeme megrebbent az érintéstől, majd fals vidorsággal közölte a férfivel: csak nem képzeled, hogy ijedtemben az asztal alá bújva, remegő szájakkal, illatos keszkenőmet aggodalmamban apró fecnikre marcangolva fogom számolni a perceket, amíg a kommandóst játszó hős lovagok visszatérnek?! A férfi arca idegesen megrándult, majd észbe kapva elhúzta a kezét és csak annyit mondott, hogy hát jó, legyen ahogy akarod, és szótlanul kiment a szobából. Michaela ült az asztalnál és alig tudott magához térni. A férfi először árult el mélyebb érzéseket vele kapcsolatban. A férfi félti őt! Tehát mégis igaz, hogy kettejük viszonya megváltozott. Azt még Michaela is észrevette már hetekkel korábban, hogy a férfi időnként, amikor azt hiszi nem látja, lopva szemével vetkőzteti, de csak a pasasok esetében szokásos "leltározásnak" vette eddig a dolgot. Saját érzéseit tekintve most ingadozott a "Miért is ne?! ", és a "Na ne, ez kizárt dolog! " között.

Most pedig ott ültek az elsötétített üvegű kocsiban, alig egy sarokra az ominózus háztól. Volt még egy órájuk az "előadás" kezdetéig. Michaela végignézett a férfin. Nézte a kócos vörösesszőke rövid hajat, a férfi feszült arckifejezését, izmos felsőtestét és pólójából elővillanó bicepszeit, nézte a nevezetes orrot, a csúfondáros szájat, amelyen most nem fénylett a szokott cikiző mosoly. Egyikük sem szólt egy szót sem, csak elmerültek egymás szemlélésében. A férfi közelebb hajolt Michaelához és mintha egy korom szemcsét akarna leszedni a nő arcáról, végig simított arcán. Michaela ott tartotta a férfi kezét és megsimogatta a férfi durva felületű, erős kezeit. A férfi még közelebb hajolva bátortalanul megcsókolta. Michaela megmerevedett, majd szenvedélyes kétségbeeséssel viszonozta a csókot. Közben magában azt mondogatta, hogy nem szabad, ezt sem most, sem máskor nem tehetik. De nem tudott megválni a férfi ajkaitól. Simon keze már szorgos méhecskeként a lány pólóján matatott, azt felhúzva simogatta a lány felső testét. Michaela felsóhajtott és a férfi ölébe ült. Mivel a kormány határozottan ellenséges viszonyba óhajtott kerülni Michaela fenekével, Simon magára húzta a lányt és gyors mozdulattal kivette a kormány kereket a kerékagyból. Hiába, jól jön az autószerelő haver! – kuncogott magában. Michaela is csak magában kajánkodott: Simon és a szokott előrelátása! Most már semmi sem akadályozta őket, a férfi hátra hajtotta mindkét ülést.

Michaela elfulladó hangon kérdezte Simont: – Mióta?
– Tudod, az a három pipere holmi nem hagyott nyugodni. Először csak, mint minden férfi meg akartalak fektetni, de aztán egyszerűen beléd szerettem. Állandóan azon görcsöltem, hogy vajon elég lennék-e neked, imponálni akartam. A férfiből valósággal kibukott a szóáradatszerű vallomás. Ott állt lemeztelenített lélekkel a nő előtt. Kissé szorongva és dacosan. Michaela nézte Simon arcát és egyszerre nagyon szépnek találta a férfit.

Kapkodó lélegzettel vetkőztették egymást. Úgy érezték, hogy ha most nem teszik meg, akkor soha. Simon szakavatott mozdulatokkal hámozta ki Michaelát a feszes bőrnadrágból és bőr topból, Michaela pedig remegő kézzel gombolgatta a férfi farmerjának gombjait. A fenébe is, miért pont ezt az ódivatú fajtát hordod, nem hallottál még zipzárról?! – mormolta Michaela. Simon pironkodva felelte, hogy csak ez volt tiszta.

A férfi átölelte volna Michaelát, ám a lány a helyszűke miatt jobbnak látta, hogy ha inkább a férfi ölébe ül.
– Na most jöjjön a fokozott ügyészi felügyelet! Végül is a felettesed vagyok, nagyon vigyázz, hogy mit csinálsz! – pajzánkodott. A férfi széles vigyorral nézett a lányra: – Igenis! Előírásszerűen fogok viselkedni! A felettem ülőnek mindig szót fogadok, utasításait betartom!
Hirtelen mindketten elhallgattak, mivel ráébredtek arra, hogy mit készülnek tenni. Ha megteszik, eltéphetetlenül egymáshoz kötődnek majd. De most sem erre, sem a következményekre nem akartak gondolni.

Michaela lágyan karmolászva a sima mellkast, végig simított Simon mellizmain, miközben Simon csak úgy falta a nőt tekintetével: "Milyen szép! Milyen kívánatos! Mint egy lédús őszibarack! Összeharapdálnám! "
Michaela se tudott betelni a látvánnyal és az érzéssel, hogy ennek a remek eszű férfinak a teste csak rá vár. A férfi keze motoszkálva járt a lány hasán, ölén, majd izgatottan felsóhajtva a nő hetyke melleit vette célba. Mintha keze melltartót formázna, gyengéden megemelte a lány kebleit és felülve arcával beletemetkezett a két megcsodált félgömbbe. Lélegzetük szaporábbá vált, pedig még igazából bele se melegedtek. Hiába, a legalább félévnyi titkos, tudatalatti várakozás és a tiltott gyümölcs megtette a magáét!

Michaela érezte, hogy a férfi becézgetésétől a vér száguldozik az ereiben. Magában elképzelte a férfit teljes pompájában. Hmmm! Majd legott meg akart győződni a dolgok "állásáról" rögvest és ügyészhez méltó alapossággal! A férfit hátára döntötte, majd széttárva annak oszlopszerűen izmos lábait szemrevételezte a helyszínt. Elképesztő szőrrengeteg fogadta odalent. Elámult, hiszen a férfi mellkasa szinte teljesen szőrtelen volt, csak hasa aljától kiindulva lefelé burjánzott egyre jobban a bozont. Simon hangulatát híven tükrözte fullánkjának állapota. Az elegánsan formás farok engedelmesen, egyben peckesen állva simult Michaela kezébe. Húúúú! – szakadt ki Michaelából az elismerés. A férfi félig kuncogva, félig elégedetten dorombolva kommentálta a felfedezést: – Ugye, hogy ugye?! De aztán meglepett kiáltása tudatta, hogy Michaela megkezdte tanulmányait Simonból. Lassan és óvatosan nyalogatni kezdte a férfiasságok díszét, közben mintha desszertet enne, nagyokat nyammogott hozzá. Simon csak feküdt és a mennyekben érezte magát. Ki gondolta volna, hogy álmai nője ilyen elégedett lesz vele és ilyen jó hozzá! Michaela kezében tartva és finoman pumpálva a férfi meredező "kincsecskéjét", most éppen a herezacskót simogatta, morzsolgatta, gátját masszírozta, mely éppen olyan szőrös volt, mint fentebb lakó társának madárfészke. Ezután visszatért az "emeletre" és szájába véve, nyálával beborítva a makkrészt, nyelvével finoman ingatta ide – oda a vérrel telítődött farkat. A férfi izgatottan nyögve kérte Michaelát, hogy forduljon meg és hagyja őt is hozzáférni mézes bödönjéhez. Michaela taktikai szempontból célszerűnek tartva kedvenc nyomozója ötletét a férfire nézett és gyorsan megfordult. A férfi földöntúli örömöket ígérően lelkendezte az éppen tele szájjal hallgató Michaelának, hogy milyen gyönyörűnek tarja szirmait, kertecskéjének ágyásait, egy szem borsó – félét termett ültetvényének tájékát. Simon sem maradt le Michaela mögött az alaposságban. Odaadó fáradozásának jutalma Michaela egyre szenvedélyesebb reakciói voltak. Michaela annak tisztázásával foglalatoskodott, hogy vajon Simon tőre meddig bírja ki a "hétfogást", aprókat harapdált puha ajkaival a férfi lüktető szerszámán, míg Simon ujjával és nyelvével kutatott a lány alagútjában, egy nagyon nagyon titkos pontot keresve, amit aztán meg is talált. Átkozottul jó nyomozó volt!

Michaela fel – felnyögött az élvezettől és kérlelte a férfit, hogy nyugodtan legyen mohóbb. A férfi azonban már más irányba akarva terelni a nyomozást, megfordulásra kérte a lányt. Michaela a férfira nézett, majd izgalmában kipirulva, remegve ráereszkedett a férfira. A behatolás őrjítően gyengéd – izgatóra sikeredett, Michaela lassan és komótosan fel – le csúszkált, időnként majdnem teljesen kiengedve magából a férfit, majd visszafelé előre – hátra hullámzott hüvelyével az őt teljesen kitöltő szerszámon. Simon hol önfeledten nevetett az örömtől, hol mélyeket hördült, egyszóval kéjelgett. Michaela most már egyenletes ütemben mozgott, Simon a csípőjét, fenekét markolva egyre erősebben szorította magához, amikor a lány éppen lefele mozdult. A lány is turbékolva, felszabadultan táncolt, majd néhány másodperc múlva fogait egyszerre összeszorítva, megállt és szótlanul nézett a férfire. Úgy néztek egymásra, mint két táncos, akik egy tangó sejtelmesen feszes ütemére köröznek egymás körül, komolyan véve a dolgot. Két egyformán erős akarat feszült egymásnak, leigázással fenyegetve a másikat.

Michaela megint lassan kezdett volna mozogni, de résen lévő Simonja nem hagyta, hogy lassítson. Gyorsuló ütemben mozgatta a most már magáról megfeledkezve élvező lányt, akinek örömteli kiáltásai kétszemélyes világegyetemük robbanását ígérték. A robbanás egyre közeledett, Simon már maga is nyüszített, hörgött, jajdult a lánnyal együtt és hangosan kiáltva szíve hölgye nevét elélvezett. (Az elementáris ordításra a szomszédos kocsi alatt éppen gondtalanul pihengető macska, – aki egyébként a környék banditája volt – rémülten ugrott ki az autó alól és zaklatott tekintettel nézett körül. ) Michaela kisvártatva hallotta, ahogy egy kedves, bódult hang a nevét suttogta, majd elfáradva a férfire borult. Simon kifulladva ölelte át,... és hát majdnem lekésték a valós világban zajló akció kezdetét.
A ház felé szaladva Simon megkérdezte imádata tárgyát, hogy ugye jól tudja, hogy a fokozott ügyészi felügyelet rendszeres irányítást jelent? Michaela felkacagott és hevesen bólogatva biztosította, hogy őt soron kívül, azonnal és akár munkaidőn kívül is befogadja.