Valamit valamiért 5. rész

A Tinával való huncutkodásom miatt igyekeznem kellett, hogy időben hazaérjek. Dóra, a nejem már javában öltözködött, mikor beestem az ajtón.
– Szia szívem! Ne haragudj, de beugrott egy régi diákom, és elmerültünk a beszélgetésben.
– Szia! Siess kérlek, tudod, hogy utálok késni!
– Megyek tusolni. Öt perc és kész vagyok! – vágódtam be a fürdőbe.
Zuhanyzás után gyorsan felöltöztem, mert Dóri már csípőre tett kézzel várakozott az ajtóban.
– Na végre! És még azt mondják, hogy a nők mindig késnek.
– Jól van, látod, készen is vagyok, ahogy ígértem. – nyomtam egy puszit az arcára. – Rebeka hol van? Tud róla, hogy elmegyünk? És tulajdonképpen hová is megyünk? Ezt elfelejtetted említeni. – kérdeztem rá, ahogy felvettem a kabátom és bezártam magunk után az ajtót.
– Gáborék hívtak át magukhoz vacsorára. Nem emlékszel, pedig biztosan mondtam? – pislogott rám ártatlanul. – Rebeka pedig Alexával a közös barátnőjüknél, Timiéknél alszik.
– Nem rémlik, de annyi dolgom volt mostanában, biztos kiment a fejemből. – játszottam tovább a játékát.
Gábor barátom, és a város másik végén laknak a feleségével, Mónival, és a 16 éves lányukkal, Alexával. Mindig irigyeltem Móni miatt, mert nemcsak rendkívül csinos nő volt, hanem mindent meg is tett a barátomnak, amit csak kért tőle. Mindezt egy éjszakán tudtam meg, mikor elpanaszoltam Gábornak, hogy Dóri nem engedi az anált. Mint megtudtam, Móni viszont igen. Persze most, hogy végre már én is kiélhettem ezt a szenvedélyemet, ha nem is a feleségemmel, az irigység is elmúlt.
Gáborék egy kertvárosi részen laktak, szép nagy házuk volt hatalmas kerttel, medencével. Sokszor rendeztek kerti partikat nyaranta, így lassan megismertük a szomszédságukat, a munkatársaikat is. Így lettek a lányaink is jó barátnők, Alexa mindössze egy évvel volt idősebb Rebekánál.
Az udvarukra begördülve már láttam is elénk sétálni, mintha pontosan tudta volna, hogy mikor érkezünk. Feltételeztem, hogy Dóri üzent neki, mielőtt indultunk volna.
Leparkoltam a garázsuk előtt, és kiszállva egy férfias ölelésben volt részem.
– Boldog születésnapot! – veregette meg a hátamat Gábor. – Gyertek, mert kihűl a vacsora! – tessékelt be a bejáraton.
Ahogy beléptünk, egy kisebb tömeg fogadott poharát felém emelve.
– Meglepetés!!! – kiáltotta a tömeg. – Boldog születésnapot!