Dagi csajszi 2. rész

Kimentem anyámhoz, aki éppen egy korty borral próbálta helyre billenteni lelki egyensúlyát. Sohasem fordult még elő, hogy benyitott volna a szobámba, főleg nem kopogás nélkül!
Mikor beléptem a konyhába, sűrű bocsánatkérések közepette igyekezett megnyugtatni, hogy semmi olyasmit nem csináltam, amiért szégyenkeznem kellene, és tulajdonképpen ő volt nagyon bunkó és minden egyéb, hogy csak úgy ránk nyitott, de...
– Anya! Vegyél néha levegőt is! Én voltam figyelmetlen, be kellett volna csuknom az ajtót. Szex után elszunnyadtunk, és eltűnt az idő. Bocsáss meg, hogy ilyen ciki helyzetbe hoztalak. Ígérem, nem fordul elő többször.
Úgy tűnt, anyámnak elállt a szava, mert csak itta a borát apró kortyokkal, majd mikor kiürült pohara, újra töltött, és azt is megitta. Nagyon zavartnak tűnt, valahogy kereste a szavakat, mit is kellene mondania.
– Ja, és mi volt olyan sürgős, hogy egyből a szobámba rohantál?
– Azt majd elmondom később, most inkább beszélgessünk a helyzetről.
– Milyen helyzetről? Van egy barátnőm, akivel most szexeltünk először, igaz csak most találkoztunk másodszor. Duci, de nekem bejön.
– És? Védekeztetek?
Belém nyilallt a felelőtlenségem felismerése! – Ez sajnos, eszünkbe sem jutott. Az egész olyan spontán jött. Bár nem tudom, ő védekezik-e valahogyan.
– Ezt jó lenne mielőbb tisztázni, mert bizony ebből még terhesség is lehet.
– Az bizony nem lenne jó! Megyek is és megkérdezem, hogy védekezik-e – azzal elindultam a szobámba és azon gondolkodtam, hogyan is kérdezzem meg tőle. De ahogy beléptem, már mondta is – nem védekezek, eszembe sem jutott, annyira spontán volt az egész. Húzok a gyógyszertárba, azt hiszem van valamiféle aktus utáni fogamzásgátló. Édesanyád talán tudja, hogy mi a gyógyszer neve.
– Nyugi édes. Nem csináltunk semmi bűnös dolgot, mindössze nem gondolkoztunk előre. De nem vagyunk elkésve – gondolom. Megkérdezem anyát, mit gondol erről. Gyere, bemutatlak neki.
Kicsit szégellősen jött utánam ahogy kezét fogva vezettem a konyha felé, néha meg is torpant egy kicsit, A konyhába érve anyám köszöntötte – a borospohár még mindig a kezében volt, újra töltve.
– Szia, Botond mamája vagyok, Gertrúd – s kezét nyújtotta Ági felé.
Ági zavartan fogadta a feléje nyújtott jobbot, de kicsi habozás után elfogadta azt, és pillanatnyi szünet után bemutatkozott ő is – Ági vagyok.