Négy fal között 2. rész

... Délelőtt a kantinban futottam össze bátyámmal aki szintén dupla adag kávét borított magába.
– Figyelj Ildi! Az éjszaka ugye köztünk marad? – kérdezte félénken, szégyenkezve.
– Tomi valahol restellem... Részemről apa mondása alapján – ami a négy fal között történik az ott is marad. – zavart mosoly a bátyám részéről, puszi a homlokomra, gyengéd simítás a hátamon és már el is ment.
Egész nap, késő estig dolgozni próbáltam, elterelni gondolataim. Hajnalban mentem, szándékosan kerülve mindenkit a házba. Jó volt kifáradásig dolgozni, internetezni, senkivel, max feletteseimmel beszélni. Szerencsére nyugis időszak volt, így arra a tizen pár emberre aki alám tartozott nem kellett figyelni. E-mailokban értekeztünk, hisz a cég egyik mottója: ” A szó elszáll, az írás megmarad”
A harmadik nap anya hívott, tudtam lebaszás lesz, nem mentem be már két napja. Jól sejtettem.
– Baj van csillagom?
– Szia anya. Nincs baj, dolgozom.
– Ne füllents, ide érzem a kamuzás szagát. Ma ha nem jössz be én megyek fel. – már szakadt is a vonal.
Öt után mentem be tudva bátyámnak meetingje lesz legalább 2 órán át.
– Szia anya.
– Szia. – adott egy puszit, hátsimogatást és ahogy csukódott az ajtó már mondta is. – Na halljuk.
– Tudod bent vanna...
– Nem kell a bevezető rizsa. Gondod van azt látom, de nem munka. Pasi? – tudtam a vesémig lát, tudtam nincs handabanda. Ujjaim tördeltem, többször vettem mély levegőt. Egy szuszra mondtam ki.
– 3 napja lefeküdtünk egymással,... Tomival.
– Teee... sssék... Tessék... – döbbenettől csuklott el a hangja. Felkészültem nagyon pofán vág, de nem. Az ablakhoz ment és percekig csak bámult mozdulatlanul kifelé.
– A fogamzásgátlód szeded? – kérdezte szinte suttogva.
– Igen, és tegnap délután meg is jött. – válaszoltam én is suttogva. Ismét hosszú csend.
– Az jó... a gének... – csend, majd felém fordult. – Van kajád? Nekem maradt egy kicsi hagymakrémleves tegnapról, meg fasírt, főzök kis rizst. Tominak meg aki mindig éhes...
– Nem kell add neki. – mondtam a lábujjam nézve.
– Tominak van a mai sóska, rántott májjal, úgy sem szeretem.
– Köszi anya rendeltem .
– Jó akkor menj. Szia. Jó éjszakát. – nem értettem, hol a lebaszás, hajszaggatás, üvöltés. Csak ültem. Erre kicsit ingerültebben ripakodott rám.
– Menj már. – felkeltem elé léptem, adjon pofont, de csak megölelt, megpuszilt mintha semmi nem történt volna.