Új dilemma

„Csessze meg... Ez most komoly? ” Felhúzott szemöldökkel, fejcsóválva néztem életem párjának cuki üzenetét, hogy estére micsodacsoda’ vacsival vár ha hazaérek. Annyira édesen írta, bizonyára mocorog a kukaca. Írtam is a kopasz néger idegennek, hogy szervezze át a napját ha még mindig aktuálisnak tartja a programot, mert nekem bizony az este nyolc már foglalt. Válaszként kaptam egy „ok, gyere háromra” lekezelő üzit. Jó. Én már rég lenyeltem a büszkeségem, meg őszintén szólva eddig sem volt belőle sok. Napok óta minden szabad percem a srác hatalmas farka körül keringett. Annyit változtatott a hirtelen felindulásból elkövetni készült romantikus esti légyott a napon, hogy így viszont nincs időm és alkalmam hazamenni az akció előtt. A munkahelyemen meg nem éppen járatos a szekrényem jobb oldalán található szexibb kollekció. Gáz vagy nem, farmer-trikó kombó marad, tornacipővel. A vállamra szállt kisördög megsúgta, hogy semmi perc alatt el tudnak rólam ezek is tűnni.
– Helló, baby! A negyediken jobbra. – Ah micsoda hang recsegett vissza rám a kaputelefonban. Pont ahogy elképzeltem. Mély és tekintélyt parancsoló. Vigyorogva nyitott ajtót, bár először a csupasz koromfekete mellkasa volt szemmagasságban. „Baszki mekkora... ” fogalmazódott meg bennem a gondolat, míg a tekintetem tátott szájjal kísérve elért világító mosolyáig.
– Jól nézel ki... – mormogta az ajtóban cseppnyi angolos beütéssel miközben a testem vizslatta. Csöpögve mosolyodtam el mint egy tinilány, az arcomon őszinte és csillogó vigyorral haraptam az alsó ajkamba. Hatalmas tenyerét a derekam alsó részére téve invitált be a kis garzonba, még be sem csukta az ajtót már éreztem, ahogy tűri ki a trikóm és húzza felfelé. Ösztönösen emeltem a karom, amint elhagyta az utolsó ujjpercem a ruha már nyúltam is hátra kikapcsolni a melltartóm, ami amúgy is ciki volt.
– Mmm... Ez az. – fordított meg és hajolt le a 80B-s lányokhoz. Húsos ajkait szinte rátapasztotta a bimbómra, lapát tenyerei pedig elkezdték felfedezni a már ekkor tűzben égő testemet. Én közben mint minden türelmetlen, ajándékát váró rosszkislány igyekeztem minél előbb széttépni a csomagolást. A bő nadrággal nem kellett sokat bajlódni. Ahogy lejjebb húztam az amúgy elég giccses színekben tündöklő nacit, az alkaromon éreztem, hogy bizony a fiúcska nem neten lopott képekkel dolgozott.