Epizódok 3. rész

Ülök a nagybátyám V. kerületi pubjának egy félreeső rekeszében. Várom, hogy Imre a tulaj, a nagybátyám, lelki szemetesem, barátom, anyukám öccse, a világ legjobb embere hozza a világ legfinomabb forrócsokiját. Érettségim után, 13 éve fogadtuk meg egymásnak, hogy minden hónapban leülünk beszélgetni minimum egyszer, de bármikor nyitva ajtajaink egymás előtt. Hmmm 13 év alatt de sokat törtem rá éjnek idején az ajtót, zokogtam vállán, repdestem örömömben. Ő volt az az ember aki előtt életem nyitott könyv volt, nem voltak titkaim. Egyszer maradt ki a találkozás, mikor Amerikában voltam 2 hónapig. Tőle mentem, hozzá jöttem.
Tudtam felesége egy nagyon csinos, de nagyon nő. Frigid és bizonyítottan meddő. Nehezen egyezett bele, hogy az örököse én legyek.
Lassan szürcsöltem a finom, gőzölgő forró csokim. Egymás szavába vágva meséltünk fél órán át a munkánkról. Jött a párkapcsolatom, miért nincs, miért nem kötök ki egynél, de most valahogy nem az a mindent bevetek, hogy meggyőzzelek. Rá is kérdeztem, mire Imre átnyúlt az asztalon és csuklóim megfogva monológba kezdett.
– Ildim! Lassan egy éve készülök előhozakodni ezzel a témával.
– Ajjajjjj! – nevetve mondtam.
– Ne szólj bele, ne válaszolj, fontold meg. – hatás szünet, vagy inkább, hogy bele merjen e vágni. – Tudod mennyire imádom Krisztinát. Tudod mindent megadnék érte, tejben vajban fürdetem. Elfogadtam, elfogadom nem lehetett gyerekünk. Egyszer sem vágtam a fejéhez, hogy előttem volt férjnél, hogy 3 évvel idősebb és hogy tíz éve volt egy botlása. – hallgattam és valahogy az az érzésem volt, hogy ez nem tetsző téma nekem. – Szóval Kriszti egy belevaló asszony, pedáns rendben van a háztartása, precíz a munkában. Napra készen tudja a pub anyagi helyzetét. Jól koordinálja a gazdasági részt, ügyesen lavírozik a beszállítók között. Rátérek a lényegre amivel... Szóval. A házas életünk olyan volt amilyen. Prűd, szégyenlős, hideg. Legszívesebben a misszionárius pózban szeretkezne, neki a havi egy is sok lenne, azt is kézzel csináljam neki. Dúlva-fúlva, kényszerből hagyta magát, tudta előbb szabadul, túl lesz rajta. Volt két olyan dolog amire szerettem volna rávenni, de semmi áron nem ment...
– Imrus! Akarom én ezt hallani, tudni róla? – csendesen kérdeztem vissza.
– Igen. Ez a kettő az, hogy szopjon végig, de erről letettem. A másik minden férfi vágya az anál... Ebben szeretném segítséged kérni. – kerekedett ki a szemem.