Túlóra

Óbuda: modern irodaépület, 2 órával a normál munkaidő vége után. Már csak egy asztalnál ég a lámpa:

“Nem jössz fel most? ” – villant fel az üzenet a szexchat ablakában.
Csoda, hogy el nem élveztem rögtön, ugyanis kb. fél órája igen szaftos virtuális szexben voltam a Loveboxon. A célszemély neve Rita, elvált anyuka, akinek a libidója észrevehetően a lobbanáspont közelében van. Ma kezdtünk ismerkedni, méghozzá úgy tűnik tökéletes időzítéssel, mert a fia bulizni ment.
– Oh, baszki, ezt tilos kihagyni! – szólalt meg bennem a prédát érző férfiállat... másik oldalról viszont zakatolt az agyam, hogy mit fogok beadni a páromnak, hiszen kezdett esteledni.
“Ez komoly?.. naná, hogy felmennék! ” – írtam vissza
“Akkor gyere, nem viccelek! XY utca... Hívj, ha itt vagy! ”

Beszarok, ez tényleg dugni akar!! – foglaltam össze magamnak az egyértelműt, csak hogy felocsúdjak a ködös révületből.
Na jó, telefon elő és már írtam is haza, ami röptében eszembe jutott:
“Szia Drága, nemsokára indulok talán, de még be kell fejeznem egy riportot holnapra. Pussz! ”
Szerencsére nem volt teljesen életszerűtlen az estébe nyúló melózás, így egy perc múlva jött a válasz: “Rendben, de ne vakulásig dolgozz! pusza! ”
Fújtam egyet. Szabad a pálya.

Mielőtt visszaírtam volna Ritának, újra megnyitottam a fél órája, tőle kapott fotót. Nemrég még úgy gondoltam, hogy moncsicsis az arca, de a karnyújtásra kerülő félredugás reménye miatt, elkezdett egyre jobban tetszeni. Lelki szemeim előtt pedig már vetkőztettem a fotón látható idegen nőt és azon merengtem, hogy mekkorák lesznek a mellbimbói...

“5p és indulok! ” – írtam.
Azonnal jött a válasz: “De tényleg gyere!! ”
Az irodánktól csak pár perc volt autóval a megadott cím. Egy négyemeletes, U-alakban terpeszkedő panel belső részén volt a kapu, ezért kicsit odébb parkoltam le.
– Szia... megjöttem! – szóltam a telefonba.
– Végre! Nyomd meg a negyedik kapucsengőt és első emelet. Nyitom az ajtót.
Egy perc múlva már élőben állt előttem Rita. Az arca ha érdekes is, de egyáltalán nem gáz... bár a kefélhetnéktől amúgy is kezdtem elveszíteni a józan ítélőképességemet.
Gyors összemosolygás és már húzott is befelé. Ezekben a panelekben a bejárati ajtók, a szomszédok meg kíváncsiak.

Tök átlagos panellakàs – állapítottam meg, de azok a mellek!... uh, világbajnokok! Kicsit lógnak, de majd én megtartom őket. Aah... kellemes este lesz ez!