Epizódok 2. rész

Mint a púpot a hátam közepére úgy kívántam ezt a lagzit. A templomban ülve tekergettem fejem és biz Isten alig van akit ismerhetek, hiába anyai ágon van valakinek az esküvője. A menyasszony, háááttttt nem a nádszál kisasszonyok közé tartozik, szar ruhája kihangsúlyozza mennyire is brutális, tuti száz pluszos a súlya. Ujjatlan felső, mellei kibuggyanva, elől lábszárnál térdig felvágva, hogy komolyan mondom a szőrös elefánt lába kihangsúlyozódjon. A vőlegény aki valamilyen rokonom, nem egészen lehet ötven kiló. Eszembe jut egyik molett kolleginám mondása egy vékony fiúról sztorizva, hogy kérte mikor dugja vagy széttárt karokkal tegye, vagy kössön madzagot a nyakára, ha becsúszna pinájába valahogy kilehessen húzni. Szerintem kuncoghattam ezen, mert az előttem ülő boszorkány rosszallóan tekintett hátra. A szertartás után az utcán vonult a száz fő feletti tömeg. Én már az elején rájöttem túlöltöztem a hosszú bordó estélyi ruhámba. Döbbenten néztem a tömegben az embereket, vagyis azt, hogy a férfiak öltönytől, a csak ing, de volt farmeres izompólós férfi is. A nők ennél is brutálisabbak. Picsa szoknya, sort nadrág, de a hatvanas éveket idéző cső nadrág, a teve patát villantó sterc nadrágig bezárólag. 8-10 személyes kör asztaloknál ültettek le minket, mindenkit a helyére vezetett egy pingvinnek öltöztetett pincér csapat. Én egy Maris nénnye és egy elég jó vágású, még modernen is öltözött 40 es, halántéknál őszülő pasi mellé kerültem. Csak simán Józsiként mutatkozott be. A vendéglőben megszorult a levegő, hiába zúgott vagy 5-6 ventilátor. A leves forró, a nokedli hideg, üdítő mint a olyan meleg. Nem vagyok izzadós típus, de vacsora végére locsogtam izzadságomban, tócsa volt a székem alatt. Még milyen jó, hogy előre látó voltam, hoztam estére másik, szolidabb ruhát. Elnézést kérve az asztaltársaságtól, hogy bontom a rendet, de jövök nem soká csak átöltözöm. Szerintem Józsi pont erre várt. Felajánlotta elkísér, vigyáz nehogy rám nyissanak.
– Nagyon kedves vagy Józsi, de a szállodában szálltam meg, ott magamra zárom a szobám ajtaját. – hárítottam, közben meg magamban szentségeltem, hogy szingliként egy pasi sincs kivel eltölthetném az időt.
– Ez nem lehet véletlen.