Osztálytársam

Mindenki a szalagavatóról, érettségiről, munkavállalásról, főiskoláról, egyetemről beszélt. 4 év alatt voltak embercserék az osztályban, volt, aki egy évet maradt, volt, aki kettőt, volt, aki hármat. De Ő, Ő 4 évig volt az osztálytársam, akit, amikor tudtam, titkon meglestem az öltözőben tesi óra előtt és után, de szigorúan úgy hogy ő nem vette észre, Annyira beleivódott az agyamba az izmos, barna, gyönyörű teste, hogy tanulni sem tudtam, pedig az utolsó évben érettségi volt nagyon kellett volna. Mikor magamnak szereztem örömet, folyamatosan rágondoltam. Voltak táncpróbák a keringőre meg osztálytáncra gyakoroltunk, mondanom sem kell, akkor is az öltözőben, öltöztünk és oda pillantottam, végig néztem a testét, a kemény mellkasától a kockás hasán át a V formáig, ahogy a láb kapcsolódik a testhez. Leírhatatlanul szép volt. Csak ketten voltunk a helyiségben, mert késtünk egy kicsit a próbáról, dugóba került mindkettőnk busza. Milyen furcsa véletlen. A kukkolásomat észre vette. Hirtelen elkaptam a fejem, a szívem egy dobbanást kihagyott, hirtelen a torkomban volt, azt hittem megfulladok. Két másodperc múlva elkezdtem köhögni, fuldokolni hirtelen ott termett mellettem. A köhögés alább hagyott. Rám nézett. Elmerengtem a szemében, csodálatosan szép barna szeme volt. Megtörte a csendet.
– Jól vagy?
– Igen, csak nagy itt a por és kicsit érzékeny vagyok rá. – feleltem egy ilyen idióta mondatot.
– Akkor jó, hirtelen azt hittem kipurcansz itt mellettem, mi lenne velem nélküled, el lennék veszve. – vigyorogva válaszolt.
Ekkor közelebb hajolt és megfogta ott, ahol meg kell. Majd a fülembe súgta gyengéden, s izgatóan.
– Láttam, hogy engem bámultál. Sokszor a négy év alatt. Tetszett? – kérdezte.
Zavaromban köpni-nyelni nem tudtam, azt hittem ez egy csapda.
– Nem téged bámultalak én csak, én csak... – elcsuklott a hangom. Látta a zavaromat.
– Nem baj, majd kezdünk ezzel a dologgal valamit. – mondta.
Egy kicsit megmarkolászta a farkam, látta, hogy alig vártam már ezt a pillanatot. Kezdtem merevedni, erre abbahagyta. Rám mosolygott és kiment az öltözőből, be a terembe. Én nem tudtam, mire véljem ezt, lefagytam, hogy most akkor mi van? Mi volt ez? Most ez igaz volt, vagy csak képzelődtem? Kis idő múlva, bementem a terembe a táncpartneremhez. Felcsillant a szeme, amikor meglátott. Rám kacsintott. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez ami az előbb volt, mind megtörtént.