Vérben úszó szent este

Anastasia
Igazi karácsonyi hangulat uralkodott mindenütt. Kint hatalmas pelyhekben hullott a hó, puha, fehér paplannal borítva be a tájat. A rádióban épp egy karácsonyi zene szólt. Tökéletes nap elé néztem.

A konyhapultnak támaszkodva a reggeli kávém kortyolgattam és elgondolkodva vettem számba az aznapi teendőimet. Az esti vacsorához már minden készen állt, ezért úgy döntöttem, pihenéssel fogom tölteni a napom. A lehető legjobb formámat akartam hozni, mert Thomasnak nagyon fontos volt ez az este.

Ekkor lépett be az emlegetett, a férjem, a nyakkendőjét igazgatva. Tetőtől-talpig alaposan végignéztem rajta. Öt éve ismertük egymást, de még így is minden alkalommal elbűvölt, ha öltönyt vett fel. Az a fajta férfi volt, akinek kölcsönzött egy különlegesen izgató sármot.

Megállt velem szemben, a kávéfőzőhöz hajolt és töltött magának is egy csészével. A mozdulat közben testünk lágyan összesimult, friss, férfias illata az orromba kúszott. A bögrémet a pultra raktam és közelebb léptem hozzá, ujjaimat a gallérjára csúsztattam, magamba szívtam a bódító aromát. Éreztem, ahogy a testem életre kelt és elárasztotta az izgatott bizsergés. Eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne itt a konyhapult tetején egy gyors, reggeli szex.

A poharat lassan kivettem a kezéből és letettem magam mellé, aztán közelebb simultam hozzá, tenyerem a mellkasára csúsztattam, miközben apró csókokkal halmoztam el a nyakát. Éreztem, hogy kezdek nedves lenni. Lelki szemeim előtt már megjelent a kép, ahogy felültet a szekrényre, türelmetlenül gyűri fel a szoknyám, a lábaim közé furakszik. Mindenféle finomkodás nélkül, a bugyimat félretolva tövig merül bennem.

Ehelyett megfogta az egyre lejjebb kalandozó kezem és távolabb lépett tőlem. Úgy nézett rám, mintha valami olyat készültem volna tenni, amit eddig még soha. Aztán feltette azt a kérdést, amit ilyen helyzetben a legkevésbé sem szeretnénk hallani. Ott álltam vele szemben, szexre készen és ő csak ennyit tudott mondani:

– Mi ütött beléd?

Általában ez lett volna az a pont, mikor feladom, mint oly sokszor már ezelőtt. Megtanultam, ha ő nem akarja, akkor jobb volt nem erőltetni a dolgot, mert úgyis csak csalódás lett a vége.