Crown Royal whisky

családban élek két fiútestvérrel, mint középső lány.

Családunk valami távoli, magányos kanadai üdülőhelyen nyaralt. Szüleink túrázni, biciklizni szeretettek volna. Úgy gondolták, hogy a természethez közel lenni a legjobb dolog a világon. Persze hihették, hogy mi gyerekek is olyan lelkesek leszünk, mint ők, de én a hátam közepére sem kívántam az egészet. A testvéreim is utálták, azaz konszezus volt köztünk abban, hogy nyolcvan mérföldre (128 km) lenni a legközelebbi mobil átjátszó toronytól szívás. A szüleink igazi középkorbeli elnyomók voltak, amiért a nihilbe dugtak minket, ahol semmi esélyünk nem volt a barátainkkal vagy az internettel való kapcsolódásra. Persze, a táborban volt telefon, de az vezetékes és nem lehetett szabadon használni. Nem elég, hogy hihetetlen távolságra voltunk a normális életünktől, a testvéreim igazi seggfejek voltak, a pubertás ördögi szorításában. A látványukat is utáltam. Ha azt mondaná bármelyikünk, hogy jól érezte magát, hazudna. Rövid úton a kénköves forró pokolba zuhanna és örök kárhozatban lenne része.

A harmadik nap reggelén az ég ragyogóan tiszta kék volt, sehol egy felhő. A szüleink kipattantak az ágyból, megreggeliztek, miközben élénken megbeszélték a közelgő túrát, majd felpattantak a mountain bike-jaikra. Testvéreimmel már kevésbé frissen vágtunk bele a napba. Órákig vicsorogtunk és mogorván néztük egymást, majd az öcsém, Sam felfedezett valamit. A kis faházunk hátsó kamrájában kutatott és talált egy 0. 75-ös kanadai Crown Royal whiskyt. Azonnal követeltem a lila bársonyzacskót, amelyben az üveg volt, míg a bátyám Clark a whisky miatt bosszankodott. Meg akarta kóstolni. Simogatták a korona alakú üveget, miközben azon vitatkoztak, hogy megkóstolhatják-e vagy sem. Nem a szüleink hozták a whiskyt, nem hiányozna nekik, ha innánk belőle. Majdnem igazi felnőttként a bátyám úgy döntött, hogy megkóstolja, de én és az öcsém nem, mert kicsik vagyunk. Sam aki találta, bepipult, és megpróbálta erővel visszavenni az üveget Clarktól, így körülbelül két másodperc alatt egymásnak estek, ami már megszoktam volt, mert ők ketten sokat veszekedtek. Clark nagyobb és erősebb, de Sam elterelte a figyelmét, éppen a tarkóját püfölte. Ekkor magamhoz ragadtam a kezdeményezést és az üveget, majd kirohantam vele.

– Állj meg! – kiáltotta Sam. – Hülye picsa! – csatlakozott hozzá Clark.