Dagi csajszi 1. rész

Az én agyamat is arra állították be, hogy csak a bombázó, karcsú csajokat vegyem észre, a duci már szóba sem jöhet, a dagi – no az meg egyenesen undi. És ez a beállítottság nagyon sokáig tartotta magát a csajokat illetően. Egészen addig a napig, míg sorra került egy fura találkozás.
Éppen hazafelé tartottam a közeli parkon keresztül amikor az egyik padon zokogó leányra figyeltem fel. Hangosan zokogott, teste rázkódott a a zokogástól.
Úr Isten! Mi történhetett vele, hogy ennyire zokog? – futott át az agyamon, de mentem tovább. Már jó száz méternyire elhaladtam, mikor visszanéztem, és még mindig ott ült a padon, arcát tenyerével eltakarva. Önkéntelenül visszafordultam, és mikor odaértem hozzá, megálltam előtte tisztes távolságban – ha akar észrevesz – gondoltam. Nem szoltam semmit, csak álltam ott, várva az alkalomra, hogy megszólíthassam, de csak zokogott tovább. Itt nagy lehet a baj – gondoltam – de vajon mi? Torkomat köszörülve próbáltam magamra felhívni a figyelmet, nem sok sikerrel, de addig-addig folytattam, hogy észrevett.
– Mit akarsz? – kérdezte zokogva, fel sem nézve rám.
– Leülhetek melléd? – kérdeztem vissza. Felnézett rám csodálkozva – még a zokogást is abbahagyta – Minek? – kérdezte váratlanul és a nem várt kérdésre hirtelen nem tudtam mit válaszolni, csak leültem mellé.
– Látom, rossz napod van – mondtam – gondoltam segítek valahogy jobbá tenni.
– Miért? – kérdezte szipogva, s lassan rám nézett.
Ekkor láttam először az arcát és a szemeit, a haját, a dekoltázsát, az öltözékét. Dagi – tudatosult bennem, de nem úgy, mint azt addigi beállítottságom rögzítette volna. Más érzésem volt, de akkor még nem tudtam helyre tenni az érzést. Sírástól eltorzult arcát nem tudtam értékelni, de a rozsdavörös hajkorona, ami bekeretezte arcát, szinte világító zöld szemei valamit átkapcsoltak.
– Nekem is volt már ilyen napom, és jól esett, amikor egy ismeretlen csak úgy mellém ült, beszélgetett velem.
– Nem akarok beszélgetni! – válaszolta keményen.
– Miért vagy ilyen elutasító? Én nem akarlak bántani, pusztán kíváncsi vagyok, mi borított ki ennyire?
– Mi közöd hozzá? – kérdezte és újra zokogni kezdett – Hagyj békén! – bömbölte zokogva. – Húzz el a picsába! – És mivel nem tágítottam – Nem értetted? Húzz el a picsába! – nyomatékosította.
– Mert ha nem, akkor mi lesz?