Valamit valamiért 4. rész

Holnap van a 38. Születésnapom. A feleségem születésnapi bulit szervezett nekem. Meglepetés bulit, csak sosem tudott igazán titkot tartani, úgyhogy a véletlenül elejtett ilyen-olyan megjegyzésekből elég hamar rájöttem. Innentől már csak a mobilhívásainak listáját kellett átpörgetnem, a számlaegyenlegét lecsekkolnom, és már tudtam az apróbb részleteket is. Úgy kellett nekem ez a buli, mint púp a hátamra. Amit igazán szerettem volna, azt persze nem adta meg nekem. Ezerszer kértem, hogy megdughassam a még ma is kerek és feszes kis seggét, de sosem tudtam rávenni. Hiába ígértem, hogy óvatos leszek, vigyázni fogok, hogy ne okozzak fájdalmat, sőt, ha szól, hogy fáj, akkor rögtön abbahagyom, ő hajthatatlan volt, gusztustalannak találta. Szerettem a feleségemet, és a mai napig kívántam, így inkább beletörődtem a megváltoztathatatlanba.
Egészen múlt héttel ezelőttig. Egy gimnázium igazgatója vagyok, ahová rengeteg csinos lány jár 14-19 éves korig. Megannyi tiltott kísértés. A mai lányok már sokkal kihívóbbak, szabadosabbak, mint amikor még én voltam fiatal. Bármibe lefogadtam volna, hogy az ide járó lányoknak legalább a fele már nem szűz. Nem őrizgették már az ártatlanságukat a nászéjszakáig, inkább minél előbb meg akartak tőle szabadulni, hogy aztán kielégíthessék viszkető puncijukat. Persze az elsőt lehetőségeikhez képest próbálták megválogatni, de onnantól szabad volt a vásár. Ezek a hormonokkal telítődött tinik imádták az izgalmakat, az extrém helyzeteket, így kénytelen voltam ellenőrző körutakat tenni az iskola bizonyos területein. Bukkantam kefélő párocskákra a tornaszertárban, a fiú mosdóban, a lány és fiú öltözőben egyaránt, de még az egyik tanterem tanári asztala alatt is. Ám a koronát az egészre mégis az tette fel, amit a biológia szertárban találtam.
Nem számítottam rá, hogy már az első tanítási napon bármilyen felfedezést teszek, hiszen éppen csak vége lett a nyári szünetnek, a fiatalok szabadon kiélhették vágyaikat egész nyáron, nem korlátozták őket kötelezettségek. Ádám termébe lépve mégis fojtott hangok szűrődtek ki a szertárból. Közelebb sétáltam az ajtóhoz, feltételezve, hogy Ádám egy kollégájával szakmai megbeszélést tart, ám ahogy csökkent a távolság az ajtó és közöttem, úgy lett hangosabb a bent zajló esemény mivolta.