Buszozni jó

A nevem Sandu. Fekete félhosszú hajam, karcsú alakom van. Séta közben és utazások során is többször észrevehettem, hogy a férfiak sóvár pillantásokkal illetik hamvas és ruganyos, fiatal testem. Indiában élek egy kisvárosban, ahol a mai napig tartja magát az ősi szokás, miszerint a szülők választanak a gyereküknek párt. Ebből kiderülhet, hogy férjemmel, Akarammal kötött házasságunk nem szerelmi házasság volt. Ennek megfelelően – sajnos – a szexuális életünk sem alakult jól.
Többször kezdeményeztem Akaram-nál szexet és igyekeztem elcsábítani, magamba bolondítani őt minden elképzelhető módon, de ebbéli igyekezeteim sajnos épp az ellenkező hatást váltották ki belőle. Az addigi havonkénti szeretkezéseink – amik távolról se nevezhetők annak, inkább szimpla dugások a gyereknemzés érdekében – még ritkábbak lettek.
A testem fiatal nőként többre vágyott. Sokkal-sokkal többre. Gyerekekre is vágytam, ám ez ideig mindhiába.
A házassági ígéretem azonban szent volt. Ha megszegem és kitudódik, megvetés lenne a részem. Nemcsak a rokonságon belül, hanem az egész ismert közösségben. Talán el is űznének a városból. Nem is olyan régen a hűtlen feleségeket megkövezték, vagy kivesszőzték a falvakból. Ma már ritkán történik ilyen, mégis, nagy a szokások visszatartó ereje. Nem akarom megcsalni a férjem, de néha eluralkodnak rajtam a vágyaim. Kielégítetlenségem muszáj elfojtanom.
Más választásom nem lévén, a munkába menekültem. A munkahelyem a lakásunktól elég távol esett. Naponta órákig kellett utaznom.
Eleinte utazás közben nem sokszor volt időm fantáziálni, de ez idővel megváltozott.
Az ugye nem megcsalás, ha néha-néha egy-egy férfihoz dörgölőzök véletlenül, vagy csak hagyom megtörténni azt, amikor más akarata érvényesül, bár ugyanaz az eredmény. Ennél tovább jó ideig nem merek menni.
Aztán egy napon arra ébredek, hogy kék az ég és zöld a fű, a nap melegen süt rám és lángokban áll mindenem. Már nem igazán tudok gondolkodni és amikor a tömött buszon meglátom azt a két korban hozzám közel álló srácot...
De ne vágjunk a történtek elé.

Bár volt autóm, mindig is szívesebben mentem busszal dolgozni. Leginkább azért, mert nagyon rossz sofőr vagyok. Van még egy ok, amiért mindig is előnyben részesítettem a buszt az autómmal szemben.