Feküdj a padlóra 3. rész

Meg sem moccantam a néma csendben, miközben Ben farka még mindig a barátnőm punciját töltötte ki. Sophiának csukva volt a szeme, és széles, elégedett mosoly ült az arcán. Ben rám vigyorgott, mintegy emlékeztetve arra, hogy éppen most uralta le és dominálta totálisan az én édes, félénk barátnőmet, és én nem tehettem semmit az ügyben. A szívem hevesen dobogott, a düh, a féltékenység és a csalódottság hullámai öntötték el a testem. És valahogy mindezek ellenére még mindig kanos voltam, lüktető farkam közvetlenül előttük árult el.
Ez volt az a pont, amikor nem bírtam már tovább. Felemelkedtem, és szó nélkül viharzottam át a hálószobába. Zokogva feküdtem le, szemem előtt barátnőm és Ben vastag farkának képe villogott. Ahogyan bánt vele... ahogy teljesen leuralta... és ahogy Sophia teljesen alávetette magát neki. Csalódottan, kimerülten, és még mindig eléggé beállva a fűtől csak feküdtem ott, amíg valahogy el nem aludtam.
Az éjszaka közepén valamikor felébredtem. A fűtől forgott velem a világ, és szédültem. Ösztönösen Sophia ágyfeléhez nyúltam, de üresen találtam. Egy pillanatig azt hittem, biztos vécére ment, aztán rémleni kezdett, hogy ő nem jött velem az ágyba. A csukott ajtón át elfojtott, tompa hangokat hallottam, mintha valaki tornagyakorlatokat végezne, esetleg a nappalit takarítaná. Nem gondolkodtam rajta túl sokat, nemsokára újra elaludtam.
Amikor felébredtem, Sophia szorosan hozzám simulva feküdt mellettem, kiskifliként szorítva a testem. Éreztem meleg, megnyugtató leheletét a nyakamon, és egy pillanatig minden a legnagyobb rendben volt. Aztán a tegnapi események távoli, kellemetlen emlékként jelentek meg a fejemben. Valóban megtörtént mindez, vagy csak álmodtam?
– Jó reggelt, kicsim – suttogta a párom, és még szorosabban magához húzott, gyengéden a nyakamba csókolt. Nem tudtam, mit válaszoljak. Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna... tényleg hozzam fel a témát? Egyáltalán hogyan kezdjek hozzá? A gyáva énem úgy döntött, várok és vele együtt tettetem, hogy semmi különös nem történt. Nem akartam kora reggel egy nagy vitába bonyolódni, főleg, hogy vendégünk a szomszéd szobában aludt.
A barátnőm álmos hangon kérdezte:
– Minden rendben?
Én pedig csak bólintottam, pedig olyan érzésem volt, mintha egy óriási csomó szorulna össze a gyomromban.