A szomszéd lány 2. rész

Már esteledett. Éppen egy IC programozásában kerestem hibát, mikor csöngettek. Ki lehet az, csak nem a húgom jött vissza valamiért? Edina most 22 éves, a kamaszok róla fantáziálnak maszturbálás közben: alacsony termet, de nagy mellek, D kosaras melltartót hord, már amikor hajlandó felvenni egyáltalán. Még Anyáékkal él, de gyakran átjön. Mivel én programozó vagyok, természetes, hogy segítek neki informatikában, meg persze nálam nyomtatja ki, amit lefűzve kell beadni a fősulin. Testnevelés szakos tanár lesz, hát az alkata meg is van hozzá, na. Szóval átfutott az agyamon, hogy esetleg itt felejtett valamit, hiszen csak pár perce indult haza. Gyorsan körülnéztem, de se pendrive, se jegyzetek, semmi. Akkor ki lehet? Ajtót nyitottam, csak úgy otthonias öltözékben: rövidnadrág és papucs. Az a szép az agglegény-életben, hogy egész nap el lehet lenni akár gatyában is, senki sem morog miatta. De az ajtóban nem Edina állt, hanem Bianka, egy ismeretlen szépséggel. Nálam egy kicsivel alacsonyabb, vállig érő barna haj, formás, tenyérbe illő cicik, és látszik az alakján, hogy sportol. Ki lehet ez a csaj?
– Szia Norbi, bejöhetünk?
– Szia Bianka, gyertek be. Ki a barátnőd?
– Ő az unokatestvérem, Renáta. Egy hatalmas kérésünk van...
Betessékeltem őket a nappaliba, közben volt alkalmam végigmustrálni Renátát hátulról is. Mit is mondjak, egy feszülős biciklis nadrág volt rajta, szépen kirajzolódott a feszes hátsója, és az is látszott, hogy tanga van rajta. Izmos combjai a képzeletemben már a derekamra kulcsolódtak...
– Szóval a laptopom nem akar működni – kezdte Renáta kissé félénken. Valahogy elkerülte a figyelmemet az a laptoptáska, amit szorongatott, biztos a hőség miatt voltam ilyen figyelmetlen, nem a sportmelltartó miatt, ami kikandikált a bő, ujjatlan trikó alól, ami persze teljes belátást biztosított oldalról.
– Na hadd nézzem azt a masinát – nyúltam a táskáért. Ahogy elvettem tőle, véletlenül összeért a kezünk. A tekintetünk is összevillant: kölcsönös a szimpátia.
Felnyitottam a gépet, és bekapcsoltam. Már a bootoláskor láttam, hogy csak a szokásos: elhanyagolt merevlemez, tele szemét adatmaradvánnyal, meg valószínűleg jó pár vírus, meg egyéb szemét.
– Oké, hagyd itt, majd átszólok Biusnak, ha kész van.
– Mennyi idő?
– Át kell vizsgálnom, de valószínűleg holnapra meglesz. Majd hívom Biust, ne aggódj, jó kezekben lesz!