A vonaton

Hideg, téli reggel volt. Miskolcról utaztam Budapestre, mert oda járok egyetemre. Korai vonattal mentem fel, mert még sok elintéznivalóm akadt a fővárosban. Otthonról egy hatalmas bőrönddel indultam, a villamoson teljesen átfáztam, mire megérkeztem az állomásra. Hamar odaértem, mert meg kellett venni a jegyet, így sokat álltam a hideg peronon. Mire kis késéssel befutott a vonat, konstatáltam, hogy alig lesznek rajta. Csodálkoztam, azt hittem, mindig meg kell, hogy verekedjek a helyért, s most mit kaptam? Egy fűtött, fülkés kocsit, s a szokásos vonat szagot, a piszkos ablakokat és a felszakadt műbőr huzatot leszámítva igazán komfortos helyem volt. Befészkeltem magam az első üres kabinba, feltettem a csomagom, s elővettem az mp4-em.

Elindult a vonat, én közben megreggeliztem, s bámultam ki a havas tájra. Az első megálló Nyékládháza, ahol szinte senki nem szállt fel, így üresen maradt a kabinom. A zene és a korai kelés hatására elszenderedtem, s Füzesabonyban tértem csak magamhoz. Ez elég nagy megálló, fel is szálltak páran a vonatra. Magamban reménykedtem, hogy ne üljön be hozzám senki, nincs kedvem se beszélgetni, se másokra tekintettel lenni. Sajnos, vagy nem, de nem talált meghallgattatásra fohászom, egy harmincas évei elején járó férfi kopogtatott, hogy beülhet-e hozzám. Próbáltam nem fintorogni, mosolyogva válaszoltam, hogy természetesen. Feltette a cuccát, kényelmesen elhelyezkedett velem szemben. Így közelebbről megnézve nem is rossz, hogy beült mellém. Elég magas, enyhén borostás arc... Remélem nemcsak nem volt ideje, hanem általában is így hordja, jól áll neki. Rövid, tüsi, fekete haj, zöld szem, izmos fenék. Régen sportolhatott, de hasban kicsit már engedett. Mindemellett kellemes illata is volt. Összességében elég vonzónak találtam.

Feltűnhetett neki, hogy mustrálom, mert cserébe ő is végigmért. Megállapodott kicsit a tekintete a mellemen: meg kell hagyni, valóban az a legmutatósabb rajtam, nagy, de még a gravitáció nem nagyon hatott rá, így kerek, formás. Igaz, jár hozzá némi poci is, de úgy látszik, nem zavarta, neki is volt némi felesleg. Amikor összetalálkozott tekintetünk, gyorsan elkaptam a fejem, mert félő volt, hogy rámosolygok.