A szomszéd lány 1. rész

Azzal kezdődött az egész történet, hogy a szomszéd lány délután átjött hozzám azzal, hogy a szülei elutaztak néhány napra, ő meg ugyan már nem kislány, de nem érzi jól magát egyedül abban a nagy házban, mi lenne, még ha nem is alszik nálam, de azért a figyelmem rajta lenne a házon? Biankának hívják, nagyon kedves lány, és észbontóan szép. Derékig érő szőke haja van, smaragdzöld szeme, koromfekete szemöldöke. Egy fél fejjel alacsonyabb nálam. Nagyon jó alakja van, gyakran látom bicajozni, ettől is lehet olyan izmos feneke meg lába. A vér rögtön leszalad a fejemből, ha meglátom feszülős biciklis nadrágban meg pólóban. Persze igent mondtam, hogy nem kell félnie, de ha úgy gondolja, szívesen látom éjszakára is. Csak annyit mondott, hogy bármi megtörténhet.
Ezt viszont elég kétértelműen mondta. Néhányszor észrevettem, hogy végigmér, amikor kiállok a motorral. Én 26 éves vagyok, programozó. Nem járok kondizni, de nem vagyok puhány: szabadidőmben túrázok. És mivel szabadúszó vagyok, annyi a szabadidőm, amennyit csak szeretnék. A jogdíjakból a kalácsomra akkor is jut vaj, ha egy hónapig csak lébecolok. Leginkább PC-re írok könyvelőszoftvereket, de írtam pár androidos játékot is, azokból szépen jön a reklámok után a bevétel, szóval nincs okom panaszra. Szóval éreztem Bianka felől valami halvány, de reménykeltő vonzalom-félét.
Lassan eltelt a nap, gondoltam, egy szauna jól fog esni lefekvés előtt. Levetkőztem meztelenre, fogtam egy fürdőlepedőt, és a szauna felé indultam. Már bekapcsoltam a kályhát, mikor csöngettek a bejárati ajtónál. Ilyen nincs – sóhajtottam egy nagyot, és indultam ajtót nyitni. Persze a törölközőt magam köré csavartam. Az ajtóban – meglepetés – Bianka állt.
– Szia, mi történt? – kérdeztem kissé aggódva.
– Nincs semmi baj, de olyan unalmas egyedül... bejöhetek?
– Nézd, épp szaunázni indultam – próbáltam kihátrálni. Úgy tett, mint aki nem veszi a lapot.
– Ígérem, nem fogok zavarni, elüldögélek csendben!
– Gyere beljebb, ne engem bámuljon az utca, ahogy itt állok pucéran egy szál törölközőbe csavarva!
– Pedig van mit nézni – mért végig félre nem érthető tekintettel.
Ahogy belépett mellettem, talán véletlenül, de a melle súrolta a karomat.