Most kicsit másként

Egy felvidéki település szélén egy takaros családi házban nevelkedtem egy szem gyerekként. Apám favágó, anyám háztartásbeli. Állataink, szépen rendben tartott kertünk anyukám büszkesége volt, aki sokszor még alkalmi takarítást is vállalt. Gyerek éveim a velem korú Ivánnal teltek, szinte mint testvérként. Együtt játszottunk, jártunk iskolába, nyáron egymás nagyszüleihez is együtt mentünk nyaralni. Nyaranta a ruha viselet a kék tornagatya, vagy az sem, ha a kert végi pataknál töltöttük az időt. Meztelenség mint olyan fogalom nem volt ismert számunkra. Szüleim, sőt Iván szülei sem estek zavarba, ha véletlenül ruha nélkül láttuk őket. Nálunk ez a téma, vagyis a nemiség, a nemi fejlődés, felfedezés 10 évesen kezdődött. Ez először a reggeli merevedéses ébredéssel kezdődött, majd az álmunkba bekövetkezett magömléssel ért el arra a szintre, hogy kezdtünk érdeklődni. Iván 15 éves unokabátyjától informálódottunk, felnőttesen szexuális felvilágosításban részesültünk. Innentől szinte heti szinten többször is beindult a recskázás, azaz az önkielégítés. Nagyon sokat, főleg nyáron a patak parton, Ivánnal közösen vertük farkunk, együtt maszturbáltunk.

Én óvis koromtól könnyen tanultam verseket, állítólag jól is adtam elő, született tehetségnek tartottak. Általános iskolában a színjátszó kör tagja lettem. Komoly szerepeket, főszerepeket kaptam, rengeteg prózamondó versenyen vettem részt, szinte mindig sikerrel. Hatodikos, 12 évesen jócskán túl a Karácsonyi Betlehemre készültünk, a bibliai jelenetek megszemélyesítésével. Egyik próbán valamiért a többiek nem jöttek el. Tanár bácsival beszélgetve várakoztunk. Szerepek, színészkedés egyre sikamlósabb témára terelődött.
– Tudod kisfiam, minél nagyobb és ügyesebb leszel anál komolyabb és minden téren vallásosabb szerepekhez is juthatsz. Persze csak ha érdekel és bizonyítasz előtte. – nézett rám kérdő tekintettel.
– Persze tanár bá. Én mindenre képes vagyok. Mindent bevállalok, megteszek egy jobb szerepért, előre lépésért. – csillant fel szemem. Tudtam bármire képes lennék a sikerért.
– Hát, had gondolkozzak mi az amit ha megteszel bizonyítasz nekem is és magadnak is. – állát fogva sétált a teremben. Az ajtónál a kulcsot ráfordította, bezárta az ajtót. Ez nem érdekelt, nem lett rossz érzetem. – Na lássuk csak... hogy állsz a nemiséggel? – na itt megfogott. Tudtam mit kérdez, de nem tudtam a helyes vállaszt. Ezt észrevette, így folytatta. – Mit tettél már ezen a téren? – aha már értem.