Kondiban

Azt azért előre kell bocsátanom, hogy konditerembe nem pasizni jár az ember. Legalábbis jellemzően nem.
Kora délután volt, ezért csak néhány ember lézengett a teremben. Gabi is inkább ekkor szeretett lejárni. Látásból mindenkit ismert, aki épp ott volt. Nemrég érkezett, a fekvenyomó padnál kezdett, még azt tervezte, hogy egy sorozatot csinál. Éppen lefeküdt a padra, amikor megjelent Ő. Vékony, de sportos testalkatával, homlokába lógó fürtökkel, barátságos, de férfias arcával... Nagyjából egy idősek lehettek. Mindig, amikor meglátta, egy furcsa bizsergést érzett. De nem tudott/nem mert meggyőződni a srác szándékairól, mert eddig mindig olyan szerencsétlenül jött ki, amikor Gabi ment hazafelé, Ő akkor érkezett, vagy fordítva... Így is csak kb. hetente botlottak egymásba, ami egy köszönésben és egy félreérthető mosolyban ki is merült.
Talán majd ma – gondolta Gabi. Egyszerűen nem tudott az edzésre koncentrálni. A srác a másik padhoz készülődött. Bemelegített, majd Ő is a rúd alá feküdt. Persze neki teljesen simán ment, könnyedén dolgoztak az izmai. Nem tudta róla levenni a szemét. Aztán hirtelen ötlete támadt. Megkérte a srácot, hogy segítsen neki a rudat megemelni, ha már nem bírná. Ehhez persze a hátán fekvő Gabi feje mögé kellett állnia. A srác azonnal ott is termett.
Gabi feje gyakorlatilag a fiú lába között volt, a térdével egy magasságban. Izmos, kisportolt, enyhén szőrös lába volt. Feljebb tekintve a rövidnadrág alatt látta a combjai folytatását. Még feljebb a póló alatt izmos hasát. Teljesen megfeledkezett magáról. Még feljebb tekintve a szemük találkozott össze. A srác meg csak mosolygott.
Leemelte a rudat a tartóról. Hirtelen nagyon nehéznek érezte. Leengedte a mellkasáig... "El sem hiszem, hogy itt van Ő... A hideg fémrúd, helyett inkább az izmos lábait simogatnám... " Megpróbálta kitolni a rudat... Nagy nehezen sikerült... Azon gondolkodott, hogy le merje-e engedni újra... Teljesen elvesztette az eszét... A srác csak mosolygott és bíztatta, hogy engedje le a súlyt nyugodtan.