Álom 2. rész

Eszelősen tűzött a nap. A parti kavicsokra lustán csobbantak a méltósággal hömpölygő folyó hullámai. A nagyobb kövek, sőt az egész part felett remegett a levegő. Távolabb, gyerekek fürdőző csoportja visongott a legnagyobb kánikulában is kellemesen hűvös víztől, lejjebb teherhajó dohogott, sodrással szemben vonszolva konténerekkel megrakott uszályait.
A fekete szőrgubanc vidáman csaholva noszogatta gazdáját újabb és újabb fadarabok, ágak vízbe hajigálására. Kitörő lelkesedéssel vetette magát fáradhatatlanul, a repülő dolgok után, s hangos prüszköléssel vonszolta partközelbe, a fogai szorításától gyakran szétroppanó ágakat. Valahányszor kiért annyira, hogy leért a lába, akkurátusan megállt, letette, ami a szájában volt és megrázta magát. Először a feje rezdült, azután a törzsét rázta meg, majd legvégül a farka csonkját is meglengette, szanaszét fröcskölve a vizet. Nem törődött az ilyenkor az áramlás miatt elúszó fadarabbal, lelkendezve rohant követelni újabb botot. A férfi megértően nézelődött, mit dobhatna még be, közben ügyelt, nehogy kikerüljön a part menti fák árnyékából. Hangosan szuszogott a melegtől is, a pocakjától is, miközben szelíden csitítgatta a víz szélén ugrándozó ebet..
Már egy órája, hogy megértve az állat nyüszítését, leballagott a partra megfuttatni – úsztatni a . Kicsit unta is, a dobálható fa is elfogyott, már csak a lelkiismerete tartotta lenn a parton. A fiai mielőtt elutaztak volna az anyjukkal nyaralni, a lelkére csomózták, hogy néha vigye le a vízhez a lihegő jószágot. Kaviccsal, ami elmerül, nem akarta becsapni az állatot, nagy farönköt meg nem bír el a fogaival. A megfelelő méretű botok elfogytak. Egyre jobban vágyakozott a partközeli háza udvarán álló hatalmas cseresznyefa árnyékára. A gyümölcs már leérett ugyan, de a fa alatti pázsiton elnyúlni ilyen melegben, akármivel felér..
– Halló! Jó napot! Uram! – talán a melegtől, de időbe került mire rájött, hogy a csengő női hang a víz felől jön. A huszonéves szalmakalapos, túrakajakjával egyenesen a férfi felé tartott..
A érdeklődve ült le és figyelte a csónakot..
– Mi az ördögöt akar? – tűnődött, a szemüvegét törölgetve. A part előtt megállva a nő kikászálódott a csónakból és kézzel kihúzta a partra. A kíváncsian szaglászó nyugtatva, az immár tiszta szemüvegén át végig mérte a csontjait ropogtató, nyújtózó csónakost..