Csak az idő múlik 3. rész

... Másfél hónap múlva mehetek a Ruhaipari Szövetkezetbe. Míg az irodában nem lesz üresedés a szabászatra. Semmit tevéssel telt a nap, volt még pénzem. Anya állandó nappalos volt, így egyedül tengettem unalmas napjaim. A bankett utáni héten a déli órákban két autó ajtó csapódott. A bugyim szaros lett. Tuti az érettségi csalás. Az ablakhoz rohantam. Nem Volga, nem Zsiguli csak egy Wartburg. Apa kissé görbe háttal elől, mögötte egy 25 körüli, magas, daliás fekete, göndör hajú fiatalember. De fel vitte apa dolgát a jó Isten. Már sofőrje is van. Mentem ajtót nyitni. Apa ölelgetett, puszilt, vizsgált. Én már a srácra fókuszáltam. Na ettől tuti szétázna a bugyim. Akár azonnal szétteszem a lábam.
– Kislányom. Engedd meg, hogy bemutassam a mostoha testvéred. – a szám nyitva maradt. Basszus...
– Szia Era vagyok. – nem volt szemkontak, mert falt fel a szemével.
– Tudom, Kar...
– Igen én is tudom Karcsi. – nehogy alázz már. Első pillanatban kezdődött a rivalizálás. Megölelt, két oldalt puszilkodtunk – Gyertek be. – tártam teljesen ki az ajtót.
– Nem nagyon. 20 km-re van egy Trabi, Karcsi azt kap sikeres mozdonyvezetői vizsgájáért. – ja én meg leérettségiztem, még egy csoki sem. – Édesanyád mikor jön haza? Beszélni akarok veletek. Meglepi.
– Fél négyre itthon van. – vágtam rá.
Négykor érkeztek már egy ég kék Trabival apa Wartburgja mögött.
Kiderült kaptak egy SZOT üdülőt egy hónap múlva és szeretné ha testvérek mennénk el két hétre a balcsira. Soha nem voltam még. 400 km-re. Édesanyám is jó ötletnek tartotta. Én nem. Hetekig ment az oda-vissza kapok miért, miért ne. Végül belementem. Az indulás napján Karcsi jött a pöfögőjével. Kerülő volt, de azt mondta már oda fele is ismerkedhetünk.
– Nincs csajod, hogy velem mész? – kérdeztem.
– Most nincs. 2 évig tartott, már menyasszonyom... Hagyjuk. És neked?
– Mielőtt azt hinnéd nem vagyok szűz, de igazad van hanyagoljuk ezt a témát...
Igazából nem sok közös fonalat tudtunk felgöngyölíteni. Minden kényessé vált. Főleg a család, maradt a munka és a tervek. Lassan értünk le.
– Fiatalok 3. Emelet még a maguk lába bírja. – mondta a gondnok bácsi. Fent meglepetés. Francia ágy, nem széthúzhatós. Karesszal lesétáltunk. – Gyerekek testvérként nem mindegy, maximum kicseréljük két takaróra, de ti húzzátok át és a másikat kérem vissza. Leltári cucc. – kacsintott.