Gólyák a kollégiumban

Az egyetemi élet egyik legbutább és legnevetségesebb szabálya az volt, hogy minden újonnan érkező gólyának az első évben kötelező módon az egyetem kollégiumában kellett laknia. Izgatott voltam, hogy végre főiskolára kerülhetek, de a kötelező kolesz már nem vonzott annyira.
Háromféle szobatípus közül lehetett választani. Két hálószobás lakosztály, ahol három másik diákkal osztoztál; kétágyas lakosztály, ahol egy másik diákkal kellett osztoznod; végül pedig a privát szoba. Ez utóbbit szinte lehetetlen volt megszerezni, és sokkal drágább is volt, mint a többi lehetőség. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, kivel fogok lakni. A kétágyas lakosztály mellett döntöttem, és lélekben felkészültem arra, hogy egy évig egy idegennel fogok együtt élni.

Nem számítottam a legrosszabbra, de még soha nem osztoztam senkivel, még a testvéremmel sem. Otthon mindannyiunknak volt külön szobája, és én mindig is élveztem a privát teret. Az egyetlen dolog, amit tudtam az új szobatársról, az a neve volt. Lincoln és az én nevem volt kiírva a lakosztály bejárati ajtajára, amikor bejelentkeztem. Előbb érkeztem meg, mint ő, hamar kiválasztottam a helyem, és bepakoltam azt a kevés holmit, amit magammal hoztam az iskolába. A lakosztály egyszerűen csak egy nagy szoba volt, egy hosszúkás íróasztallal, amely a szoba hosszában húzódott, elválasztva egymástól a két egyszemélyes ágyat a szoba két oldalán. Az ablak a mennyezet tetejétől a fal feléig ért. Messze ez volt a szoba legjobb tulajdonsága, mert ettől kevésbé éreztem magam börtönben.
Kipakoltam a ruháimat. Bekötöttem az asztali számítógépemet, összedugtam a tévét és a videójátékot. Anyám új ágyneműt vett nekem, ezzel vetettem meg az ágyamat. A szoba elég nagy volt ahhoz, hogy mindketten megmutassuk egyéni ízlésünket és stílusunkat. A legtöbb személyes tárgyam baseball témájú volt. Akkoriban baseball-ösztöndíjas voltam, és nagyon szerettem mindent, aminek köze van ehhez a sporthoz.
Csak négy nap múlva kezdődik az oktatás, és nem tudtam, mikor érkezik az új szobatársam. A beköltözés utáni első két éjszakát egyedül töltöttem. Megismerkedtem és bemutatkoztam másoknak az emeletemen, és elég sokan voltak. A legnagyobb alkalmazkodást a közös fürdőszoba és a zuhanyzó jelentette. Ugyan hozzászoktam ahhoz, hogy a csapattársaimmal zuhanyozzak, és a testvéreimmel is állandóan meztelenül voltunk egymás közelében, de ez most mindennapos dolog lesz olyan srácokkal, akiket nem is ismertem.