Bűvészmutatvány 1. rész

Elképesztő, hogy a fiatalon megtörtént dolgoknak milyen hatalmas következményei lehetnek, amikor idősebb leszel. A történet, amit el kell mesélnem, elég vad, de ahogy hallottam, azt mondják, az igazság furcsább a fikciónál. Az egész úgy 6 hónappal ezelőtt kezdődött, amikor a nővérem a semmiből felhívott. Néhány hónapja nem beszéltünk. A hangjából tudtam, hogy szívességet kér.
"Teddy, hogy van a kedvenc testvérem? "
A Teddy mindig is a becenevem volt, amióta csak megszülettem. Az első plüssállatom egy mackó volt, és a nővérem soha nem hagyta, hogy ezt elfelejtsem, még 24 évesen sem. Barb több mint egy évvel idősebb nálam, és soha nem hagyta ki az alkalmat, hogy emlékeztessen. De neki is volt saját beceneve, Barb. Állandóan Barbie-kkal játszott. De valahogy sosem esett le neki, hogy akkor szólítottam Barbnak, amikor ő engem Teddynek.
"Szia Barb. A hangodból tudom, hogy szívességet kérsz tőlem. " Akaratlanul is sóhajtottam egyet, és egy kis durvasággal a hangomban válaszoltam.
"Tudod, csak szeretek a kedvenc testvéremmel beszélgetni, ennyi az egész. " A hangja olyan volt, mint a méz.
"Hagyd már abba! Én vagyok az egyetlen testvéred, és ezt te is tudod, szóval mi van? " Kezdtem tényleg elveszíteni a türelmemet.
"Oké, meséltem a barátaimnak, hogy milyen csodálatos bűvész vagy, és szeretnénk, ha csinálnál egy műsort nekünk egy nagy buliban. Elég nagy tömeg lesz. Meg is kértem mindenkit, hogy szálljon be, és egy jó műsorért 500 dollárt tudunk fizetni neked. Mielőtt nemet mondanál, emlékszel, amikor gyerekek voltunk, és tanultál, ki volt az, aki mindig az asszisztensed volt, és naphosszat segített neked? " A hangjában volt egy kis szemrehányás.
A francba, utálom, amikor kijátssza velem szemben a bűntudat kártyát. Pedig igaza volt, mindig ott volt mellettem. Amikor tizenhat éves lettem, és igazán komolyan vettem a bűvészkedést, mindenben segített. Ha megtanultam egy új trükköt, és közönségre vagy asszisztensre volt szükségem, ő mindig ott volt. Nagyon megértő volt, és tényleg érdeklődött a hobbim iránt. Tudtam, hogy nem mondhatok neki nemet, de nem akartam megkönnyíteni a dolgát.
"Nővérkém, tudod, hogy szívesen segítenék neked, de több hónapba telne, amíg begyakorolnék, és mindent összeszednék egy igazán jó műsorhoz". Tettem hozzá, egy kis sajnálkozással a hangomban.