Céges Karácsony

Kényelmesen autóztam a szokatlan decemberi napsütésben, az idő ragyogó volt, bár a rádió közelgő hidegfrontról és változatos összetételű csapadékról beszélt. Az autó motorja dorombolt, csak néha találkoztam másik járművel, így bőven volt időm a tájban gyönyörködni.
A fény váratlanul ölelt körül, élesen, szinte természetellenesen. Meglepődni sem volt időm, ott ült mellettem az anyósülésen. Meglepődve pillantgattam oldalra, jól nézett ki, a betegség nyomai eltűntek... de csak néha láthattam egy-egy felvillanás erejéig,
– Matrica...? – a hangja is a régi.
– Nem kell... nem autópálya...
Nem állom meg, újra és újra rápillantok, a fehér inge felső gombja kigombolva, sose szerette a nyakkendőt.
– Az utat figyeld! – int a kezével az út felé.
A fény és a csend továbbra is körülvesz, és ő ott ül az anyósülésen, mint régen. Mintha kezdene fakulni a fény.
– Azért... ugye... vigyázol ránk...?
Nem válaszol, csak szomorúan bólogat, ahogy mindig szokott, ha rossz a kedve. Oszlik a fény, eltűnik a látomás, halk üti meg a fülem. Felkapom az anyósülésen heverő telefont.
– Szia!
– Mit csinálsz!? Nem hallod, a telefonod? Már ezerszer hívtalak...
– Bocsi... nem hallottam...
– Mi van veled?
– Minden oké... 1 óra és ott vagyok.
– Vigyázz magadra!

Nézem a telefont... 8 nem fogadott hívás. Valahogy nem akaródzik beszélni róla, hogy apám meglátogatott út közben.

– Oké... szia édes!

Ahogy terveztem, elérem az úticélom. A panzió tulajdonosa már vár, üres az épület, én leszek az egyedüli vendég, maradhatok akár vasárnapig, a kulcsot csak dobjam be a postaládába. Előre kifizetem a szállást, és becuccolok. Több cégnek dolgozom be, de ez az első alkalom, hogy valamelyik meghív az évzáró vacsorájára. Tény, hogy jóban vagyok az ügyvezetővel és jópár beosztottal és melóssal is, de így is szokatlan. Rövid töprengés után elfogadtam a meghívást, szállást kerestem a közelben és most itt vagyok. A vacsora 6-kor kezdődik, addig van időm, mégy úgy is, hogy egy kiadós sétát kell tennem előtte. Leadom a drótot, hogy rendben megérkeztem majd szundítok egyet.

Kényelmesen ballagok a nagy tó partján, nézegetem a sárguló nádasokat, a hattyúkat és kacsákat.