Meglepetés

Egy másfél órás motorozásból estem haza. Egy 650-es Yamaha choppert hajtok, igazi puncimágnes. Elég nagyra nőttem, a 190 centis magasságomhoz van 100 kilóm, de semmi zsírpárna, a csajok szerint állati szexi vagyok a motoron ülve, bőrnadrágban, vesevédős dzsekiben. 22 éves vagyok, István nevet kaptam a szüleimtől. Húgom Pityunak hív, ha gonoszkodni akar, mert tudja, hogy azt nem bírom. Így a papagáját hívja az ember, nem a bátyját. Egyszer, még kamasz koromban ezért a pityuzásért lefogtam, és addig csiklandoztam, míg . Persze futott anyuhoz, aki szintén majdnem erre a sorsra jutott, mikor ez az árulkodós kis dög elpanaszolta a történteket. Persze kaptam én is, egy hónapra elvette a motorom kulcsát. Persze nem utáljuk egymást, elvégre testvérek vagyunk. Jól kijövünk, csak néha elmennek neki otthonról.
Na, kissé elkanyarodtam. Szóval motorozásból értem haza, jól átizzadt ruhában. Elég meleg volt aznap, 30 fok is lehetett a tűző napon. Anyuék Ildi nagynénémnél, Anyu húgánál voltak látogatóban, ők Sopronban laknak. Mi egy kisvárosban élünk Dél-Dunántúlon, ezért egy látogatás legalább három napos. Brigi (a kishúgom) nem akart menni, valami halaszthatatlan elfoglaltságra hivatkozva, én meg itthon maradtam pesztrálni. Persze hisztizett, hogy már felnőtt (tényleg az, 19 éves, egyetemre jár), de Anya kötötte az ebet a karóhoz: vagy megy velük Sopronba, vagy maradok itthon felügyelni. Végül nagy duzzogva belement, de rám is öltögette a nyelvét: még megbánod, Pityu!

Nem szóltam semmit, de megjegyeztem a duzzogását.

Hétfőn Anyuék kocsiba ültek, és elrobogtak Sopronba. Benyitottam Brigihez:
– Na figyelj, kis ! Délután elmegyek motorozni. Itt hagyhatlak egyedül?
– Kit nevezel kis , Pityu? Ezt a helyedben átgondolnám!
– Ne hebrencskedj, magadra hagyhatlak, vagy sem?
– Mennyi időre mennél?
– Legalább két órára.
– Hova?
– Semmi konkrét, csak cirkálnék.
– Eredj, estig ne is lássalak!
– Jól van, ne hisztizz már. Adj egy puszit inkább!
Odaszaladt hozzám, és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra, utána szorosan átölelt.
– Vigyázz magadra, bátyus! Egyben akarlak látni, mikor hazaérsz!
Ez kimondhatatlanul jólesett. Tudom, hogy szeret, csak ne lenne olyan hangulatember...

Így hát kitoltam a gépet a garázsból, gyors indulás előtti ellenőrzés (abroncsok, világítás), majd fel a bukót, és irány az országút!