Dézsa

Miklós megállapította, hogy a szivárgás a tegnapi feltöltés óta teljesen megszűnt, a leeresztő cső diszkréten tűnik el a terasz alatt, az elektromos fűtés kényelmesebb, mint a beépített fatüzelésű kályha, az ülőkék, a pohártartó passzolnak. Örült az új szerzeménynek, a kipróbálása pedig várakozó izgalommal töltötte el. Hiszen Viola szexuális élete nem korlátozódott kizárólag a hálószobára. Ellenkezőleg, a lépcső, a konyhaasztal, az útszéli bokor, a kocsi hátsó ülése, vagy épp az első, a sebességváltó fényes fekete gombjával, egyaránt izgalomba tudta hozni. Étvágya pedig határtalan volt, gyakran túlterjedt a Miklós nyújtotta örömökön. Bár eddigi játszótársaik fél éve itt hagyták a magyar rögvalóságot a jól fizető írországi zöld mezőkért, Miklós biztos volt benne, hogy Viola hamarosan megtalálja a nekik megfelelő párt, elvégre a dézsa négyszemélyes. Biztos akadnának, akik Violát leribancoznák, de Miklós imádta a feleségét, aki falatnyi bikinije fölé csak egy lyukacsos strandruhát véve lépett ki a teraszra.
– Hmmm, szép. Működik?
– Még szép!
– Kipróbáljuk? – nyalta meg az ajkát Viola.
– Majd este. Vagy a szomszédoknak akarsz előadást tartani?
– Elutaztak hétvégére... – kúszott Viola keze Miklós sortjába – Julika mondta.
– Tényleg? Akkor csak véletlenül maradt nyitva odafönt az erkélyajtó, mi? – biccentett a szomszéd ház felé Miklós.
– Óóóó, ezek szerint megjött Zsombi... – ébredezett Viola érdeklődése – az anyja mondta, hogy még vizsgázik, így nem mehet velük. Kérte, hogy nézzünk rá, ha haza ér, hátha szüksége van valamire.
– Szerintem az anyja egyáltalán nem arra gondolt, amire te. Amúgy inkább Zsombor, felnőtt ember. A ballagás óta tegeződöm is vele. Az egyetemen pedig már biztos van barátnője, tehát nincs szüksége arra, hogy egy elbűvölő nimfomániás vámpír kiszívja a vérét.
Viola elmosolyodott. Igaz Zsombi az évek során egyre Zsomborabb lett. Széles vállú, keskeny derekú, hullámos hajú fiatalember, csak a kisfiús mosoly, az nem változott. Tavaly a ballagáskor ő is megivott az „érett” Zsomborral két korty pezsgőt, „pertu”. Aztán másnap a fiú alig hallható „Jó reggelt! ” motyogott neki a kertkapuban. Persze Viola értette a zavart pirulás okát.