A magányos utazó

Szokásosan kora este indultam haza a munkából, szokás szerint hulla fáradtan. Nem volt túl késő, de már hamar sötétedett. A főnökömre nem lehetett sok panasz, humánus volt, de megkövetelte, hogy nap végére minden legyen kész és ez bizony nem mindig fért bele a nyolc órába. Akkor is jó kilenc letöltött óra után indultam haza.
Nem mintha olyan sokan vártak volna otthon. Konkrétan senki. Az utolsó férfi az életemben négy hónapot bírt mellettem, majd egy szép napon összepakolt és mire hazaértem csak egy cetli várt: “ez túl sok nekem”. Soha nem tudtam meg mi volt a sok.
Négy hónap telt el, de még mindig ezen törten a fejem. Sóhajtva dőltem a párás ablaküvegnek. Jól esett a nedves hideg a homlokomnak. Lecsuktam a szemem, próbáltam lazítani, kiüríteni a fejem a munka után.
Talán kicsit el is szundítottam, mert amikor felnéztem már úton voltunk a végállomásról. Összefogtam a kabátom és hátradőltem az ülésen.
Egyszer csak megéreztem, hogy néz valaki. Lopva körbenéztem, de senki nem tűnt fel, aki nekem szentelte volna a figyelmét.
Elővettem a telefonom és megpróbáltam a képernyőre koncentrálni, de nem ment. Világosan éreztem, hogy valaki figyel. Most már bátrabban, felegyenesedve néztem körül és tettemet siker koronázta. Balra, kicsit mögöttem egy kb. velem egy korú férfi nézett. Nem a perverzek “most rögtön megbaszlak” nézése volt, inkább igazi kívánság tükröződött a szemében. Visszanéztem rá és szinte áramütés szerű volt, amikor a meleg, barna szemekhez csatlakozott a tekintetem. Ijedten kapta el a fejét és nézett más felé. Jó kiállású, de nem izomkolosszus volt. Széles vállakkal, de ma úgy mondják, apatesttel, kedves arc, szőrzet nélkül. Nem sokat foglalkoztam vele, már csak azért sem mert közeledett a megállóm. Felálltam és leszálltam.
A nap további részében nem is gondoltam rá, lefoglaltak a napi teendők. Este zuhany után bebújtam az ágyba és éppen a napzáró masztimhoz készültem amikor belém villant az emlék, az a két mogyoróbarna szem. Hihetetlen, de szinte kívántam, hogy bár most is nézne, amikor meztelenül, szétvetett lábakkal, hangosan nyögve izgatom a csiklómat. Annyira beleéltem magam, hogy ki is takaróztam, és nem vettem elő kedvenc vibrátoromat se, nehogy zavarjam a látványt.