Összefonódó testek, csillogó tekintetek

Csak magamat tudom hibáztatni: ha nem hagyom a szobában a tiszta bokszeremet, egészen máshogy alakul az estém.

Persze akkor is, ha nem érzem jó ötletnek, hogy fürdés után egy szál törölközőben sétáljak vissza. Ez amúgy is tőlem szokatlan bátorságra vall.

Eléggé meglepődök, amikor benyitva ott találom Bálintot egy szál dudorodó alsónadrágban, amint a ruhán át éppen magát simogatja. Mondjuk ő sem így képzelte az estét, abban is biztos vagyok.

– Mi a faszt keresel itt? Nem otthon kellene lenned? – fogad a szokott barátságos stílusában.

– Ezt én is kérdezhetném. Nem úgy volt, hogy enyém a hétvége? – hirtelen nem is tudom, hogy a helyzet kínosságától nyelek egy nagyot vagy attól, ami megmozdul bennem Bálint izmos testének és sokat sejtető bokszerének látványától.

– Mi a faszról beszélsz? Mindegy, most azonnal el kell húznod, nem egyedül vagyok.

– Ha nem tűnt volna fel, egy szál faszban álldogálok itt, nem épp utcai öltözet – egyre jobban elborul az agyam, de Bálint nem sok lehetőséget hagy. Odalép hozzám, megfogja a karom és az ágyam felé rángat.

– Most azonnal be kell bújnod alá!

– Mi? Az ágy alá? Be sem férek, te fasz. Egyáltalán, mi ez a sietség? Gyors felöltözöm, addig bemutatsz szíved hölgyének, majd elbúcsúzom, ha már annyira kell nektek a szoba.

– Az nem igazán működik – szinte hallom az agytekervényeinek kattogását, ahogy körbenéz a nem túl nagy szobán. – Bújj be a szekrénybe!

Tiltakozni sem marad időm, gyakorlatilag belök az ingeink közé. Éppen csak nem bukom el közben a lábam közé tekeredő törölközőtől, és miután megfordulok, még épp hátrébb tudom rántani a fejem, mielőtt Bálint becsapja a szekrényajtót.

– Ja és egy szót sem. Ha egy hangot is meghallok, megöllek – nyitja ki újra az ajtót, hogy aztán még lendületesebben csapja be.

Leblokkol az agyam, még visszaszólni sem tudok: máskor Bálint nem szokott ennyire bunkón viselkedni. Persze mióta a koleszben szobatársak vagyunk, volt már pár necces szituáció, de általában elviselhető a gorombasága, tudom kezelni. Most viszont mintha valami nagyon felzaklatta volna.

Lehajolok a törölközőért, hogy legalább ne tapossak rajta, de annyi hely sincs, hogy ezt anélkül tegyem meg, hogy a szekrényajtót ne lökném meg.